4.feljegyzés: A korházban

Castiel elkezdett előre dőlni,majd a karjaimba esett. Nem mozdult,semmi. Letérdelten a földre hogy eltudjam fektetni. A szemeim körbe-körbe forogtak és szemlélték az udvart,mikor megakat a szemem.
-Amber segíts!-kiáltottam oda az ajtóban álló Amber-nek.
-Neked?Biztos nem!-röhögött.
-Akkor Castielnek,de gyere már!-szóltam. Oda sétált hozzám,majd teljesen lefagyott.
-Mit csináltál?-kérdezte
-Semmit,beszéltünk,majd eldőlt.-mondtam. Amber elő vette a mobilját,és felhívta a mentőket akik gyorsan ki is értek.
A mentő elvitte Castielt,mi pedig haza mentünk. Otthon már vártak rám...
-Szia Summer!-köszönt Lysander.
-Hát ti?-néztem végig... Alexy,Rosalia,Lysander és a bátyám.
-Átjöttünk!-mosolygozt Rosa. A hangulatom nem volt kivételesen most a legfényesebb a történtek miatt,amit észre is vett Lysander.
-Mi van Sum?-kérdezte.
Elmeséltem az iskola udvarján történteket,mire Lysander felkapta a kabátját és elment a korházba. Ott maradtam Erik-ékkel,mivel nem akartam volna elmenni a korházba... Elég rossz emlékeim vannak onnan...
-Ne lógasd az orrod Summer!-emelte fel az állam Rosa.-Castiel nem az a fajta aki feladja!-mosolygott rám. Felhúztam az arcomra a maszkomat,ami mögé elbújhattam. Mi van ha Castiel miattam ájult el?...

Olyan kilenc körül mentek el a srácok.. Erikkel még beszéltem,majd elmentem aludni. Reggel kipatantam az ágyból..
-Egyre jobb!-akadtam ki.-Jó hogy álmomban is te jársz a fejemben te fafej..-szidtam Castielt. Felöltöztem és most felkötöttem egy oldal lófarokba a hajamat.. A két oldaláról kiszedtem egy-egy tincset,majd azt kiegyenísettem. Az öltözékem egyszerű volt. Fekete top majd rá egy kicsit nagyobb kivágású tigrises izé. Egy barna rövid nadrág és egy sötét kék topánka.. Megettem a reggelim,majd elindultam,Eriket most nem vártam meg mivel korán keltem. A suli holt üres volt.
-Ilyet se láttam még..-motyogtam. Felmentem a termünkbe ami üresen állt. Letettem a táskám,majd bambultam. A mély gondolataimból egy magas sarkú hangja ugrasztotz ki.
-Szia Amber.-köszöntem a pláza cicának.
-Szia..-mondta leverten.
-Téged meg mi lelt?-kérdeztem reflexből.
Mély levegőt vett.-Aggódom Castiel miatt.-vallotta be.
-Én is,de jó kezekben van!-mosolyogtam.
-Honnan tudod?-kérdezte.
-Az,az orvos vizsgálja aki a nagymamámat is szokta. Harminc körüli férfi. Kedves.-mosolyogtam. Meglepetésemre Amber vissza mosolygott,majd mire ide értek a csicskásai azonnal elviharoztak.
-Macskák!-dőltem hátra majd a fejemet is hátra döntöttem,majd becsuktam a szemem.
-Sum,szia.-hallottam meg Lysandert.
-Szia Lys!-mosolyogtam.-Hogy van?-tértem a lényegre.
-Jól van de tegnap még kómában volt.-mondta.
-Mi történt vele?-emeltem fel a szemöldökömet.
-Hát.... Nem evett már pár hete és összeesett.
-Idióta..-nevettem halkan.
-Az.-értett velem egyett Lys.
-SUMMER HOLIDAY!-kiáltott Erik.
Kérdőn néztem a bátyámra.
-Mondjad.
-Segíts!-nézett kutya szemekkel.
-Mit csináltál te idióta?-álltam fel,majd oda sétáltam. Egy méterre Eriktől állt 3 lány és egy randira hívó táblát szorongattak.
-Már megint?-nevettem.
-Ne nevess!-akadt ki.-Otthonról követtek!-mondta.
Elnevettem magam,majd megöleltem hogy lássák.
-Olyan Béna vagy.-súgtam a fülébe.
-De nálad nem nagyobb.-mosolygott. A lányok szószerint elhúzták a csíkot a testvérem pedig megőrült a boldogságtól hogy elmentek.
-Legközelebb te oldod meg!-szóltam oda neki,és töröltem le a jókedvét.

Az órák lassan teltek.. Suli után elmentem a korházhoz,bár még magam se tudom miért. A protán megkérdeztem melyik szobában van fafej,majd a lift segítségével felmentem a szobába. Épp nyitottam az ajtót,mikor egy nöi hang kuncogását hallottam meg,majd vissza csaptam az ajtót...
-Hát jó,ezt is elcsesztük..-mondtam a levegőt kifújva.-Remélem nem hallották az ajtót.-csúsztam le. *Igaz,Summer. Egy ajtó csapódást nem hall meg..*A lány kijött,majd rám nézett és megkértem ne mondon semmit. Értette a Japán mozdulataimat,mert biztos azt hitte hogy az vagyok,így vissza ment én pedig el. A folyosón találkoztam az orvossal.
-Doki!-szóltam oda.
-Á, Summer de rég láttalak!Tán nem a barátodhoz jöttél?-kérdezte.
-Hát nem a barátom,mivel most van bent egy fiatal hölgy..-kezdtem zavartan...-Hogy van?
-Hát... Szomorú hírt kell közöljek veled Summer...-kezdte az orvos a papírokat nézve..

3.feljegyzés: A váratlan vendég.

reggel kilenckor felkeltem. A laptopom a földön hevert. Megfogtam a mankóimat,majd leindultam a lépcsőn. Az asztalon ott volt egy tál friss palacsinta és egy papír.
"Nagyapáddal elmentünk a piacra. Ott van a reggelid edd meg. Délbe jövünk.
Puszi:Nagyi"
Hát jó. Leültem megreggelizni. A palacsinta isteni volt... Felmentem a szobámba átöltözni. Leültem a géphez*mi mást csinálhatnék? Menjek a kertbe gyomlálni?* játszani...

Pár órával később hallottam a kulcs zörgését. Megfogtam a mankóm hogy lemenjek.
-Szia Nagyi!-mosolyogtam. A szemeimet becsuktam bár én se tudom miért... Amikor kinyitottam meglepetésemre nem a nagymamám volt az.-Mi a szutykos fenét keresel itt?!!-akadtam ki.
-Neked is szia húgi.-mondta Erik... Nos igen,Erik a mostoha testvérem,és a szüleim gyermeke akik örökbe fogadtak.
-Mi a frászt keresel itt?-kérdeztem újra.
-Nagyiék kértek meg hogy megnézzelek.-mondta.
-Jól vagyok.-toltam ki a nyelvem,majd Erik mögött valami bögte a szememet.-És az?-kérdeztem a bőröndre mutatva.
-Ja hogy az,-kezdte-ideköltözöm!-mosolygott. Azt hittem elájulok... A bátyám ide költözik... Jaj nekem.-Nem tűnsz valami lelkesnek,tán nem szeretsz?-nézett rám kölyök kutya szemekkel.
-Szeretlek te majom,de megleptél..-mondtam.
-Ha szeretsz adj egy ölelést!-szolt rám. Megnéztem a két mankóm,majd unott szemekkel meresztettem Erik-re.-Jó akkor én adok-helyesbített. Bólintottam majd átölelt.
-Jaj de kis cukik vagytok!-hallottam meg a nagyit.
-Szia nagyi-köszöntünk szinkrónban.
-Kicsim,előkészítettem a számodra egy szobát,fent van az emeleten,Summer szobája mellett.-mondta. Erik bólintott majd elindult a szobája felé. Utána bicegtem,majd az ajtóban megálltam.
-Hol voltál eddig?-kérdeztem.
-Keresztanyáméknál.-mondta.
-Amerikában?-kérdeztem.
-Nem,Hollandiába.
Van a család és egy tag Hollandiaban él míg a másik Párizsban....
-Ja...-mondtam.
A délutánt együtt töltöttem Erik-kel. Rengeteget beszélgettünk... Este lementünk a nappaliba majd megnéztük az egyik horror filmünket. Nagyon élvezte mikor megijedtem.. Volt amikor csiki csatába kezdtünk.. Éjfél fele járt az óra mikor a nagyi kijött.
-Gyerekek!-szólt ránk.-Tessék aludni,Erik te meg főleg mivel neked holnap suli és be kell még iratkoznod!
-Hova fogsz menni?-érdeklődtem kíváncsian.
-A Sweet Amoris Gimibe!-mondta büszkén.
-Hányadik osztály?-folytattam a kíváncsiskodást.
-A 10/b-be!
-Akkor már is van egy ismerősöd.-intettem le nevetve.
-Oda jársz te is?-kerekedett ki a szeme.
-Még szép hogy!-nevettem fel. Kacagtunk,nevettünk...
-Le se tagadhatjátok hogy testvérek vagytok!-nevetett a nagyi.
Egymásra néztünk,majd megjobban elkezdtünk nevetni.

A nevetést abba hagyva elmentünk lefeküdni. Fáradt vagyok,de nem jön álom a szememre...Nézzünk animét! Most a Kaichou Wa Maid-Sama-ra esett a döntésem.
-Takumi te cukiii!-áradoztam magamban.-Nekem is ilyen srác kell amilyen Misaki-chan-nak is van.-vigyorogtam. Nem is éreztem hogy a fejem teljesen vörös.

*MÁÁÁSNAP*
A legszebb álmomból a drága bátyám keltett fel.
-Szép jó reggelt kisasszony!-vigyorgott szélesen Erik.
-Ne már Erik! Épp Takumival álmodtam!-áradoztam
-Jó reggelt!-kiabálta újra. Megijedtem a hangos kiabálasra.
-Erik!Hány óra?-kérdeztem.
-Úgy kilenc..
-Bolond..! Elfogsz késni a..-itt lecsitított.
-A-a addig nem megyek suliba amíg te nem jössz. Szóltam hogy nem.megyek.-kacagott.-rá fogtam a költözésre.-nevetett sunyin. Megkönnyebbűlten hatrá dőltem.
-Had öltözzek fel!-mondtam.
-Csak rajta.
-Már mint kifele!-mondtam kicsit idegesen.
-A húgom vagy!-kacagott.
-Igen,és a húgicád fog kidobni a szobából!-löktem meg. Feltartott kezekkel kisétált.-Ajtó!-szóltam,majd becsukta..
Lementem megreggelizni,ismét isteni palacsinta várt rám.
-Te nem eszel?-kérdeztem a bátyám.
-Hát...-fogta meg a hasát. Megfogtam a palacsintát,majd a szájába nyomtam
-Nagyi féle!-tartottam fel az ujjamat.
-Finom!
Megettük a palacsintát,majd leültünk tévézni. Egy csengő zavarta meg a jó mulatságot. Mivel Erik a földön fetrengett a nevetéstől én nyitottam ajtót.
-Hát te?-lepődtem meg mikor megláttam.
-Szia örülök hogy látlak!-villantott egyet Castiel. Le voltam sokkolva hogy itt van.
-Hát te?-kérdeztem újra.
-Ó Castiel,én is örülök hogy látlak!-unánozta a hangom.
-Fejezd be.-szóltam rá.
-Kíváncsi voltam hogy vagy.-mosolygott majd a szemét megütötte a mögöttem lévő személy. Nem kérdezett semmit.
-Hát látod hogy jól.-mosolyogtam mit se sejtve.
-Summer gyere már!-szólt Erik.
-Mindjárt megyek!-mosolyogtam.
Castiel teljesen le volt dermedve... *könyörgöm Castiel....*
-Hát,én most megyek.-mondta kicsit lelompozódva.-Szia Deszka!-köszönt el.
-Nem vagyok Deszka!-szóltam utána mire ő csak intett. Becsuktam az ajtót,majd neki dőltem.
-Hülye Castiel.-hunytam le a szemem.
-Szerelmes vagy.-jelentette ki Erik. Kinyitottam a szememet és azt vettem észre hogy az orra az enyémhez ér.
-Mi a frászt csinálsz!?-akadtam ki a  vörös fejemmel.
-Végig mértelek,és te,Szerelmes vagy!
-Hülyeségeket beszélsz!-intettem le.
-A húgicám szerelmes!A húgicám szerelmes!-kezdte dalolni és ugrált. Megráztam a fejemet,majd vissza ültem a kanapéra ő pedig folytatta a táncolást. Mikor elegem lett megfogtam a párnát és hozzá vágtam.
-Hé!-szólalt meg.
-Befejezed?-kérdeztem.
Megfogta a párnát,majd szomorúan vissza kullogott és leült.
-Akkor is szerelmes vagy.-mondta .
Megint csengettek és igyekeztem kinyitni az ajtót de vissza szóltam neki.
-Nem vagyok szerelmes!-üvöltöttem. Az ajtóban álló emberek elkerekedett szemekkel néztek rám,én pedig elpirultam.
-Szia Cica!-köszönt Alexy
-Cica?-hallottam vissza Eriket. Alexy mögém hajolt.
-Jáj de kus cunci fiúcskád van!-kezdett áradozni,majd oda súgta.-Ha nem kell add nekem!-kezdte. Erik rémülten nézte a kék hajú fiút.
-Vidd csak!-nevettem.
-Ez az!
-De a lányokat szereti..
-Ne már!-szomorodott el Alexy. -Akkor mi a frásznak van itt ha nem a fiúd?-érdeklődött.
Mosolyogva megtekertem a fejemet.
-Rosalia,Alexy ő a bátyám Erik.
-Erik,ők a barátaim Alexy és Rosalia.-mutattam be őket.
-T-te-testvéred?-értetlenkedett Rosa.
-Igen a bátyám,de csönd a suliba!-kuncogtam.
Mind a ketten hevesen bólintottak majd elmentek. Vissza ültem a bátyám mellé,aki még mindig rémülve nézte az ajtót.
-Ki-Ki a frász volt ez?
-Ő volt Alexy,a barátom... -azt hittem Erik az ájulás szélén áll..

~6 héttel későb

Végre levették a gipszemet! Reggel szélsebesen pattantam ki az ágyból,felöltöztem,majd felkeltettem Eriket.
-Erik,Erik ébresztő!-keltegettem a bátyám.
-Még nem szólt a vekkel!
-Most én szólók!kifele az ágyból!-rángattam ki.
-Miért vagy ennyire izgatott?-kérdezte fáradtan.
-Végre levették a gipszem!Táncolok,mozgok,élek!-pördültem meg.
-Jól van nyugi balerina!-Kezdte.-felkelek,de kifelé.-kacagott.
-De a bátyám vagy!-utánoztam.
-Hát jó.-rántott vállat,majd levette a pólóját.
-Jó inkább megyek!-kezdtem zavartan,majd kimentem a szobábol. Visszaszaladtam a táskámért,majd lementem megreggelizni. Egy percre rá Erik is lefáradt. Megette ő is a reggelit,majd elindultunk a suliba. Mivel Rosa-éknak nem mondtam semmit,így Erikkel mentem. Az utcán minden lány áradozott..
-Erik,kicsit tapadnak rád a lányok..-mondtan.
-Mivel tökéletes vagyok!-kacagott
-Inkább egy majomra hasonlítasz,mint a tökéletesre!-nevettem el magam.
-Chh...-kuncogott ő is.
A suli udvarán minden lány letámadta Eriket,így egyedül mentem fel a terembe. Létszám számlálás...*a kis résen bekukucskáltam kik is vannak.* Alexy,Rosa,Lysander és Castiel... Oké. Bementem a terembe..
-Sziasztok!-köszöntem vidáman. Mindenki felémfordult,kivéve Őt...
-Á,Summer!-ugrott a nyakamba Rosalia.
-Szia!-öleltem át.
-Szia Cica!-jött oda Alexy is. Végig csak mosolyogtam...
-Summer téged kicseréltek!-mosolygott Lysander.
-Meglehet!-nevettem.
Elkezdtem beszélgetni Rosaval,de a szemem mindig Castielen volt.
-Mondom szerelmes vagy!-hallottam meg Erik hangját.
-Csönd már!-fogtam be a száját. Erik megragadta a derakamat,majd felemelt és elkezdett pörögni.
-Engedj el Erik!-nevettem.  Mikor végre lerakott,mély levegőt vettem.-Idióta.
-Csak rád hasonlítok!
-Rám,biztos nem!-toltam ki a nyelvem.
-Áááá!-kiáltott fel Amber az ajtóban.-Nem hiszem te kis fruska,hogy az új srácnak a fejét is eltekerted.... Nem volt elég Castielét?!-akadt ki. Megforgattam a szemeimet.
-Mi ez? Plázából szökött macska?-mutatott Erik Amberre. Mind nevettünk.
-Hidd el Amber,nem csavartam el a fejét... Neki már eleve el volt mindig.-kacagtam és Amber félbeszakított.
-Te kis..-pofonra emelte a kezét,mire Erik elkapta.
-Nem ajánlom hogy megüsd a húgomat.-szólt ridegen Erik.
-A...a húgodat?-fagyott le Amber.
-Amber,nem engedted hogy befejezzem a mondani valóm..-tekertem a fejem.-Amber ő a bátyám Erik,Erik ő pedig.... Amber.-momdtam egyszerűen.-Ó igen, és egyik fiú fejét se csavartan el,ne hidd hogy nekem kellene fiú... Én nem te vagyok,hogy hónaponta váltogassam... -mondtam.
-De megnőtt a szád..-kezdte Amber.
-Ideje volt!-szólalt meg Alexy.-Eddig is volt hangod,csak kellet aki ezer százalékra kihozza belőled a hangodat.-kacagta.
-A húgicám szerelmes!-kezdte újra Erik.
-És a reakciódból ítélve Cica ő volt az aki segített.-kacagott Alexy..
-És én vele élek..-fogtam meg a fejem.. Erik abba hagyta a kis mondókájat,majd oda ment a fiúkhoz.. Castiel arca sokkal barátságosabb lett. Mintha az a mázsa súly ami nyomta a szívét,leesett volna róla.
-Hahó!Sum jelentkezz!-ébresztett fel Rosa a gondolataimból.
-Tessék?-kérdeztem zavartan.
-Kin járt az eszed?-érdeklődött kíváncsian.
-Az mellékes.-vörösödtem el. Rá néztem Castielra, a tekintetünk találkozott majd egy mosolyt eresztett el amitől a fejem még vörösebb lett.
-Szerelmes a...-kezdte Erik de közbe vágtam.
-Fogd már be!-jöttem mégjobban zavarba. Felemelte a kezét és elkezdett nevetni..
Csengő előtt leültem a helyemre vagy is Castiel mellé,majd elgondolkoztam... Tényleg szerelmes vagyok..? castielbe..?
-Jesszus jol járnak a gondolataim!-mondtam magamba majd megráztam a fejem.-Ez akkor hülyeség amennyi Kémiai egyenlet van!
Az órák unalmasak voltak... És gyorsan el is teltek.. Az udvaron várt rám valaki,de nem.Amber.
-Ugye nem te akarsz leönteni forró kávéval?-néztem furán Castielre.
-Deszka..
-Hogy mondod?-kérdeztem.
-Deszka. Átlehet látni rajtad és könnyen törsz.-mosolygott.
-Mondod te, Cassy cica!-nevettem.
-Deszka
-Cassy cica.-elkeztük egymásnak mondani folyamtosan ezeket a szavakat,míg valaki megnem szólalt.
-Szerelmesek!-hallottam meg Eriket.
-Komolyan fejbe váglak!-szóltam vissza neki. Lysanderrel elkezdtek nevetni,majd tovább álltak.-Fárasztó...-fújtam ki a levegőt. Castiel elkezdett közeledni..
-Castiel,mit csinálsz?-kérdeztem..-Castiel?Castiel!

2 feljegyzés: Az a fránya láb! 2/2

Otthon,a nagyiék aludtak.. Nos igen... Gondolom ismeritek ezt a viccet hogy" cukros és szoba hőmérségleten köt.." igen ez a nagymamám..
Megpróbáltam csendbe felmenni a lépcsőn,de persze előtte rúgjunk bele az asztalba... Halkan felszisszentem,de a hangra nem ébredtek meg... Hála az égnek...

A szobámban megcsináltam a házim,lefürödtem majd elmentem aludni.
-Remélem holnap már jó lesz a lábam..-suttogtam.

*Mááásnap!*
A láb fájás valamiért nem akart elmúlni... Az én "gyors" tempómban elvégeztem a reggeli teendőimet és elbicegtem a sulihoz. Direkt korábban indultam,mivel nem igen lett volna jó a zsúfolt udvaron át bicegni,úgy hogy fel is löknek majd...

Az udvaron hála nem volt senki.. Felmentem a terembe ahol meglepetésemre már voltak.
-Szia Summer!-köszönt Lisander és Castiel kórusban.
-Sz-sziasztok.-mondtam halkan. Remek,Castiel ott ül mellettem... A frász egye meg!
-Jól vagy?-fogta meg a karom Castiel az asztalnál. Félősen bólintottam majd leültem a helyemre... Lisander oda jött Castielhez,így hallgatnom kellet a beszélgetésüket... Valamilyen lányról beszéltek..
-Summer!-ébresztett fel a bambulásomból Rosa.
-Igen?-ijedtem meg.
-Szia.-tolta ki a nyelvét.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Fogjuk rá.-mondtam. A fájdalom néha-néha belém nyilalt,de megpróbáltam rejteni a fájdalmam... Próbáltam rendesen menni meg minden izé. Az első óra Tesi volt... *Köszi Diri!* be melegítettem,amennyire tudtam.
-Ma iskola kör lesz!-jött be a tanár.
Mindenki elkezdett nyafogni én pedig lehajtott fejjel kullogtam. A fiúk elindultak,majd utána mi is. Rosa volt az első a lányok közül,Amber meg teljes erejével futott de nem bírta lekörözni... Futás... Ilyen lábbal? Jó rendben,próba szerencse. Olyan két kört bírtam és a harmadik kör első kanyarjában a térdem roppant...
-Ajaj...-nyögten ki...-Jól van mindegy menjünk...-elkezdtem kocogni,de a fájdalomnak a testem engedett így elkezdtem könnyezni..
-Béna!-hallottam meg Amber hangját,majd kigáncsolt ő pedig jó ízű nevetéssel otthagyott. A testem remeget,mindenhol karcolás, a tenyeremen feljött a bőr,a karom vérzett és a lábam... Az esést nem bírta így már tényleg csak bicegtem...  Ó,és a ruhámat elis felejtettem említeni.. A nadrágom poros volt a pólóm meg kiszakadt...
-Summer jól vagy?-kérdezte az illető. Hátra fordultam hogy megnézzem ki az...
-J-jól vagyok Lisander.-mondtam.. Valami bórzalmasan festhettem,mivel teljesen elsápadt...
-Elestél?-mért végig.
-I-Igen,de kutya bajom.-mosolyogtam halványan.
Közbe Castiel is beért minket.
-Mi van Lisander egy jó csaj?-kacagott majd rám nézet.. Komolyan ennyire szörnyű látvány..? A fiúk hófehér fejjel álltak és néztek engem,én pedig vörös,könnyes szemmel,testem tele sebbel,ruhám szakadva és, testem remegve...
-Mi történt Sum?-kérdezte Castiel. Sum?!? Így csak Rosa szokott hívni.
-E-elestem,de jól vagyok.-erőltettem egy mosolyt majd hátat fordítottam és elindultam...vagy is bicegtem...
-Én nem úgy látom!-szólt Lisander.
-Semmi bajom,megoldom egyedül is.-mondtam normális hangerőn ami tőlem nem megszokott... Lisander elsuhant mellettem,valaki pedig a karomat megragadta.
Vörös fejjel néztem Castielre,aki épp a nyakába rakta a karomat.
-Menjünk.-mondta.
-Tu-tudok menni.-nyögtem ki.
-Ja,bicegni!-szólt rám. A földet bámultam és mentem *fafej* mellett. A tanár elénk futot... Soha nem láttam még futni..
-Jézus Summer kisasszony jól van?-kérdezte a tanárnő,majd a másik karomat az ő nyakába helyeztem. Egy ismerős kacajt hallottam meg.
-Ő volt a béna.-szólalt meg gúnyosan Amber.
-Mit csináltál Amber!?-kérdezte Castiel,majd levette a karom a nyakából.
-Én?-nézett kiskutya szemekkel.-Semmit-se,csak a lába az enyém elé keveredett...-kacagott.
-Amber esküszöm...-kezdte Castiel.
-Na mi van Cassy cica?Tán véded a némát?-röhögött Amber.
-És ha igen?-kérdezte flegmán Castiel..
-Ilyen is ritkán van!-röhögött Amber. -Cassy cica szerelmes,és most nem a haja vörös!
Nem emeltem fel a fejemet,de a reakcióm megvolt... Először is Cassy cica?? Ez már fáj.. Másodszor...mivan ha valaki szerelmes és vörösödik?
-Hidd el Amber drága,nem beléd!-mondta nyavajgós hangon... *Tanár nő nem indulhatnánk végre!!!???*
-Akkor kibe? Ebbe?-nevezett meg... *Ha tudnák mozogni neki már nem.lenne haja...*
Castiel nem válaszolt,inkább megragadta a kezemet vissza helyezte és elindultunk.
-Castiel felviszed az orvosiba? Használhatjátok a liftet,az gyorsabb és az állapotát nézve könnyebb is.-mondta a tanár.
-Persze..
Ha az eddigig nem lett volna vörös az arcom,akkor az lesz... A lift rohadt kicsi... És ő meg én... Jesszus!
*Csak ne állj meg!* imátkoztam.
Hála Isten meghallgatott így túléltem a liftet. Az orvosiban Castiel keresett ködszert és bekötötte a kezemet. Ismerős a kínos csend? Nos itt az volt.
-Fáj a karod?-kérdezte. Megráztam a fejemet.-És a lábad?-nem reagáltam semmitse így hozzá ért amitől először is, kirázott a hideg,és a fájdalom belém nyilalt így felszisszentem.
-J-jól vagyok.-mondtam vörösen. Felálltam,majd elindultam az öltözőbe hogy át öltözzek. A teremben nem bírtam a seggemen maradni... Próbáltam hátul nyújtani,hát ha csak roppant és az fáj..
Egy mozdulattal a földre estem..
-Áu..-engedtem ki a hangom...
Megpróbáltam felállni,de nem éreztem a lábam...
-Hát ez így jó lesz..-kezdtem.. Bekúsztam a sarokba,mert még is jobb mint ott a kellős közepén ülni és vártam hogy hátha Alexy vagy Rosa bejön. Pár perc múlva az osztály megis jelent velük az élen..
-Summer! A frászt hoztad rám!-oltott le Rosa. Majd eltűnődött.-Miért ülsz itt?
-Rosa,segíts nem tudok felállni.-mondtam.
Szó nélkül segített felállni,de ahogy elengedett a falnak dőltem..
-Veled meg mi van?-agódott Alexy is.
-Elestem... De én szerintem felmegyek az igazgatóiba...-kezdtem.
-Elkísérünk!-lovagiaskodtak a barátaim.
-Nem kell.-mosolyogtam.. Elindultam,már ahogy tudtam épp Amber padja mellet mentem el,mikor a lábát kirakva megint kiakart gáncsolni,de átugrottam,de az egyensúlyom nem.maradt meg... De nem a földre estem ha nem két karba.
-S-sajnálom.-jöttem zavarba. Lysander volt az.. Hála nem Castiel. Felálltam majd elindultam,kikerülve Lisandert majd az ajtóból hallottam ahogy leordítja Amber fejét... Nos a fiúk tényleg furák.. A folyosón egy régi ismerőst láttam meg.
-Szia Armin.-köszöntem mikor oda értem.
-Szia....-gondolkozozt el
-Summer.-segítettem ki.
-Igen,mit csinálsz?-kérdezte.
-Az igazgatóiba megyek.
-Mit csináltál?-kezdte rosszallóan.
-Engem ne hasonlíts össze Castiellel!-emeltem fel a hangom... Velem ellentétben Castielt már felisfüggesztették..
A csengő megszólalt Armin elszaladt órára én pedig "szaladtam" az igazgatóiba.

Kopogtam az ajtón.
-Szabad!-mondták.
-Szép napot Igazgató nő!-nyitottam be.
-Á,Summer kisasszony,önt mindig öröm látni! Mibe tudok segíteni?-kérdezte lágy hangon.
-Igazgató asszony szerintem eltört a lábam..-kezdtem.-Nem érzem a térdem alatt,nem tudok járni vele és pokolian tud fájni..
-Jó,hívok egy orvost és megnézi önt,addig foglaljon helyet.-mutatott egy fotelre.
Az orvos megvizsgálta a lábamat,majd bevittek a korházba hogy begipszeljék. Kaptam két mankót,majd értesíteni akarták a nagymamámékat,de mondtam hagyják csak közel lakom,ami igazából tíz utca. Kiérve a korházból egy ember várt rám.
-H-hát t-te?-kezdtem vörös fejjel és vékony,remegő hangon.
-Eléd jöttem.-villantott egy mosolyt Castiel.
-Nem kellet volna,boldogulok egyedül is.-mondtam unottan.
-A kis csajnak megjött a hangja?-hajolt lejebb.
-És ha igen?!-kérdeztem ridegen... Castiel kicsit megijedt... A szürke szemeibe néztem,majd elgondolkoztam mit is mondtam és gyorsan lekaptam róla a szemem...
-Nyugi-nyugi...
-Menj vissza az iskolába , m-mert tuti N-Nataniel mindent meg tesz h-hogy kicsapjanak téged.-kezdtem.
-Üsse kavics!-nevetett.-Engem az érdekel jól vagy-e.-mondta. Vörös fejemet felkaptam rá,majd ő is elvörösödött.
-Látod,jól vagyok,m-most viszont menj vissza a suliba-mondtam halkan,majd leindultam a lépcsőn. A mankóm megcsúszott valamin és a földön landoltam.
-Most is jól vagy?-kérdezte
-Igen,jól.-mondtam,majd felálltam és elindultam...

Azt hittem soha nem érek haza.. Leszakadtak a karjaim,a fejem fáj... Miért mondta Castiel ezt?.. Tűnödtem el...de nem esett le eddig a minutumig. *A hideg kiráz ha arra gondolok hogy Castiel... Belém... Pfúj! Hiába vörösödöm el,én mindig elpirulok szóval ne arról vonj le következményeket!*
-De legalább nem megyek holnap suliba.-fújtam ki a levegőt,majd benyitottam a házba.
-Jézus! Summer kincsem mit csináltál!!!!!!???-akadt ki a nagyim.
-Jól vagyok,de nem a láb törés a rossz ha nem hogy a szívbajt hoztad rám!-mondtam.
-Lábtörés?-hallottam meg nagyapám hangját.
-Igen,de minden rendben van már!-mosolyogtam. Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra,majd a laptopomon elkezdtem blogokat olvasgatni majd megnéztem a kedvenc animéimet, Vampire Knight és a Diabolik Lovers! Több is van,de most vámpíros hangulatom volt... Olyan hajnali 3-ig bírtam,majd elaludtam...

1.feljegyzés: Az a fránya láb! 1/2

*hop leesek valaki az ágyrol... És az én vagyok!*
Az a jó kis... Nagyobb ágy kell... Nooss igen,igen én vagyok Summer,férre értés ne essék,ennyire nem nőtt meg a pofám hogy így beszéljek mások előt... Magamban szabad...

Elkezdtem készülödni,felöltöztem,majd a hajamba bele raktam egy kis fonást oldalra... Alsó óta nem változott a haj viselésem,bár nem.is bánom... A drága barátaim már a ház előtt vártak rám.
-Szia Sum!-kiáltott Rosa.
-Szia cica.-köszönt Alexy is. Nem a pasim,semmise! Ő a fiúkat szereti szóval nem parázok ha így szólít.
-Sziasztok.-engedtem el egy halvány mosolyt.-Mehetünk?-kérdeztem.
-Egy év telt el és a hangerőd nem változott,ugyan az a kis suttogós nyugodt.-tekerte a fejét Rosa. Megvontam a vállam,mire Alexy átkarolt.
-Őt így kell szeretni!-kacagott... A mai ruházatom nem volt az a színes,mivel ma van egy éve hogy itt hagytak a szüleim... *ó igen,kihagytam hogy hova költöztem.. A nagyimhoz... Aki már tolókocsis... Avgy is olyan mintha egyedül lennék*
-Ne lógasd ennyire az orrid Baba!-szólt rám Rosa,és letörölte a könnyeimet.
-Jól vagyok.-mosolyogtam. Oda értünk a sulihoz,majd bementünk.. Olyan fura volt újra ezt a sulit látni ,és hogy nem egyedül lépek be ide..
-Olyan fura ez..-kacagtam. Ó igen,megjegyzés ha valamit "*" csillagba írok akkor így szólalnék meg.
-Hát nem vagy egyedül!-tolta ki rám a nyelvét Alexy. Elsétáltunk az udvaron és a tekintetem találkozott Castielével... Amikor bele néztem szürke szemeibe,eszembe jutott a seb és ahhoz a kezemhez kaptam,majd lehajtottam a fejemet. A teremben leültem leghátulra az ablakhoz,a mellettem ülő padsorba pedig Rosa és Alexy.. *mindig is egyedül ültem és ezt tiszteletben is tartottátak...* Az óra elkezdése előtt estek be a drága fiúk*gratulálok nyomik*... Lisander,Dakeval ült,Castiel pedig körbe-körbe járkált hely után.. * ne hogy ide ülj,mert akkor nem.lesz hajad!* direkt az ablakon bámultam kifele,reménykedve hogy nem ide ül...
-Szia.-hallottam meg egy hangot. Oda kaptam a fejemet,majd gyorsan vissza is fordítottam. *pukkadj meg te kis piroska!><*
-sz-szia.-nyögtem ki valami félét,de nem vettem le a szemem az udvarról... A hatodik érzékemmel(igen,nekem olyanom is van •∆•) megéreztem hogy nem veszi le rólam a szemét,még akkor is ha nem rá figyelek..
-Meg tennéd hogy nem bámulsz?!-szólaltam fel kicsit hangosan. Csak úgy vörös fejjel töprengtem hogy ez tényleg belőlem jött-e ki.. Szerintem a srácok fel is figyeltek rám...
-B-bocs.-akadt meg Castiel *kis szemét,perverz!* persze a kezemet a mai napig nem.kérdezte hogy van... Nem is lényeges csak hat hétig volt rajta a kötés és ami hozzá ért szénné égette... Igaz jól vagyok/voltam...
Mi a francért kell engem bámulnia? Ott van a kis drága pláza cica Amber(nyafogó hang!!!). Nézze őt... Utálom az ijet,vagy is utálom a fiúkat,persze Alexy kivétel mert őt imádom* ~(*-*)~ *.
A pulcsimba behúztam a kezeimet hogy eldugjam őket,a kíváncsi szemek elől. A tanár bejött így muszály volt előre kellet fordulnom,és láttam a szemem sarkából,Alexy és Rosa valamin nagyon jót nevetnek. Észrevettem Castiel tekintetét és teljesen elvörösödtem,mondtam ne bámuljon... A szájába kellene rágnom???
*Igen,tudom azt mondtam utálom a fiúkat,de kérem 10.-es vagyok és mit ne mondjak... Az össze csaj álma pont mellettem ül.. Ki szabad akadnom..* óra után,azonnal mindenki kiment a teremből.. Leültünk az udvaron egy padra a srácokkal,majd egy vöröske jön felém..
Vagy is nem is jön ha nem tolják...
Elkerekedett szemekkel néztem,majd elkezdtem kuncogni és annyira kuncogtam hogy előre dőltem és Castiel is a lökéstől előre eset.. Egy centire állt meg a feje az enyémtől...
*most ha lesmárol komolyan mondom pofon vágom* kikerekedett szemekkel néztem a szemeibe ő pedig az enyémbe. Végre észbe kaptam,azonnal elhúztam a fejem és a kezeimet oda raktam... A fejem vér vörős volt,a többiek pedig jót nevetgéltek rajtam...
Hát igazán köszi...
Lysander megbökte Castielt hogy ő is észbe kapjon.
-Izé...-pattant fel hirtelen.-Jól van a karod?-kérdezte.
-A csuklóm,de jól.-válaszoltam vékony hangon... Jó hogy egy év után eszébe jut... Leeresztettem a kezeimet,és azt vettem észre egyedül vagyok ott Castiellel...
Rosalia elment Lysanderrel... Alexy meg letámadta Kentint... Szegény srác.
Felálltam,majd vissza siettem a terembe.. Hála nem.követett.. A terembe beraktam a füllhallgatóm és elkezdtem táncolni,nem érdekelt hogy ki fog meglátni... Amikor kinyitottam a szemem,az egész osztály engem nézett én pedig az ijedségtöl a földre estem.
-Béna!-hallottam meg Ambert. *egyszer kitépem az összes hajad te fruska!*. Lehajtott fejjel felálltam,majd leültem a helyemre.

A suli végzése után,az udvaron már vártak rám.. Kikerülhettem volna őket,de nem volt hozzá elég erőm.
Kicsit meg üthettem a lábam...
-Te kis fruska!-mondta Amber és leöntött kávéval.
-Normális vagy Amber?!-szaladt oda hozzám pár gyerek... A szememből szedtem ki az ízletes,de keserű kávét.. Rosa és Alex megfogtak nehogy neki menjek valaminek. Leültettek a padra,majd az arcomból szedtem ki az íncsiklandó kávét...*most már tudom miért utálom ezt a szar..!*
-Baba,jól vagy?-kérdezte Rosa.
-Igen,már megszoktam.-mosolyogtam hamisan.
-Még jó hogy Castiel ment Amberhez nem én!-mondta Rosa.-Kitéptem volna a festett haját...
-Ki ment oda Amberhez?-lepődtem meg.
-Alexy..-mondta újraaaa. *hogy hallhatok ilyet férre?!*-Mit értettél?-kérdezte.
-Apukám nevét..-hazudtam...
Megpróbáltam felállni de vissza estem.
-Na!Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Persze!-mosolyogtam.-Haza megyek,kicsit pihennem.kell és semmi bajom nem lesz. Szia.-köszöntem el. Az úton végig a kerítéseket fogtam úgy mentem végig...
-Persze kis pihenés és semmi bajom..-mondtam hangosan.
-Segítsek?-kérdezte egy hang..
Megfordultam hogy ki az.
-Szia Lisander.-nyögtem ki.
-Segítsek haza menni?-kérdezte.
-Ne-m kell.köszi.-nyögtem ki. * Most a Lysander fanok azt választottak volna hogy IGEN LIS és hopp a karjaiban lennének... Ez nem CSJ ez az én életem! Ne álmodozz!*
-Biztos?-mért végig. Bólintottam majd elsijettem,ha a bicegést lehet sietésnek mondani..

Történet

A Sweet Amoris Gimi a legcsodálatosabb iskola a világon,de nem nekem.. Az első évemet a süllyesztőbe tehettem,mivel a suli kezdés előtt haltak meg a szüleim.... Vagy is azok a szüleim akik örökbe fogadtak... Az igazi szüleim leléptek Amerikába,engem pedig egy ajtó előtt hagytak... Szakadó esőben... Nos igen,nem a legszebb élettel jutalmazott Isten. A haláluk miatt teljesen magamba zárkóztam,nem beszéltem senkivel,így könnyű célponttá válltam. A fiúk.. Hol is kezdjem.... Nem a legszerencsésebb osztályt kaptam.. Castiel,Lisander,Dake... Igen ők a problémások... Nataniel kedves ahogy figyeltem őt... Amber és a csatlósai... Akár hányszor haza indultam az udvaron mindig kávét vagy egyébb finom forró italt kaptam az arcomba... Az egyetlen dolog a sok rossz között az a tánc volt... Minden fajtát imádtam táncolni... Mivel jobb dolgom soha nem volt és a táncról is lemondtam így csak tanultam.. És azt senki nem mondta hogy az lesz a Diák tanács elnöke akinek a legjobb a félévi bizije... Persze,az a lány akinek egy hangj se jön ki a torkán a félelemtől..igaza van igazgató nő,legjobb ötlet.. Ez a választás után a drága fiúk közül vöröske és Dake kezdtek rám szállni.... Lisander akárhányszor rajta kapta őket segített,de még arra se voltam képes hogy azt mondjam köszönöm... Minden nap keményen edzettem és nyújtottam,de nem.kezdtem el táncolni.... A tánccal kapcsolatban van az összes emlékem róluk és fáj a seb... Á Summer,ne térj el a tárgytól... A második félévben érkeztek új diákok... Egy lány és egy iker testvér... Nekem kellet volna körbe vezetni őket,de Nataniel elvállalta.... Hamár Nataniel akkor ne felejtsük el Castielt se.. Ha ők verekednek nem lehet szét szedni őket. Egyszer sikerült hogy a fülüknél fogva szétválasztottam őket... Persze a félős lány nem szólalt meg... Addig próbáltam vissza tartani Castielt amíg oda nem jött egy tanár. Alig vártam hogy átvegye,mivel a csuklómat szorította az a barom. Könnyeket n engedtem... A bőr teljesen lenyúzódott róla... Nem.foglalkoztam vele,inkább tovább mentem az órára. Amikor észre vette az új lány a csuklóm azonnal elkezdett aggódni és sipákolni a tanárnak,pedig kibírtam volna hazáig,igaz pokolian csípett... Megkérdezték hol történt... Persze válaszoltam,de amikor megkérdezte a tanár ki volt bele néztem Castiel szemébe és csak annyit feleltem hogy megcsúszott a kezem a korlátnál... A lány felvitt a gyengélkedőbe és bekötötte a csuklóm,és közbe ki is derült a lány neve Rosalia Evens..  Aki később bemutatott Alexy és Armin Also-nak... Armin ahogy mondta" én maradok a játékomnál", ezzel a mondtatával találkoztam vele és búcsuztam el.. Rosalia és Alexy voltak akik úgy inkább foglalkoztak velem.. Tesi órán szaltozni kellet... Ó persze tanár úr... Mindenki elrontotta még a kedves Amber is,csak Castiel nem... Mikor rám került a sor mindenki ámulva figyelt és kicsit zavart is...
-Summer,önnek tornásznak kell lennie!-hallottam a tanár urat. Próbálkoztam kikerülni a felkérést és sikerült... Ha újra táncolnom vagy tornáznom kellet volna.... Egy órán viszont muszály volt táncolni mivel nem lenne az a neve hogy tánc...  Megpróbáltam kihúzni magam de nem sikerült... Amikor meghallottam a zenét a testem önmagától mozgott. Nem bírtam uralkodni rajta.. A karjaim,lábaim... Varázslatos volt... Persze ez után jött :"úristen" s a többi. Nem foglalkoztam velük,vissza ültem a földre.... És igen ennyi röviden az első évem... A második évemet már jegyzetelni fogom...
Egyépként én Summer Holiday vagyok. Örvendek.