17.feljegyzés:Japán Fesztivál

Otthon a nagyi le sem vette rólam a szemét.. Mikor már három óra után elszabadultam a nappali fogságából,felmentem a szobámba. Fáradtan dőltem le az ágyamba. Hiába kastély volt,hiányzott ez az ágy. Az egy év fájdalmát itt sírtam ki... De most sem tudom mit keresett ott Castiglione.. egyrészt össze zavart másrészt pedig fura érzéseket keltett a gyomromban... Végre elkezdődött a suli ahol nincs se Herceg se semmi. Boldogan keltem ki az ágyamból,felöltöztem,majd kimentem az ajtón. A kapunál meglepő társaság várt.

-Sziasztok.-húztam fel az egyik szemöldökömet.

-Szia Csajszi.-mosolygott Rosa. Castiel,Alexy,Sonja és az a fiú aki Sonja-val volt a bálon.

Kiléptem a kapun,majd elindultunk a suliba. Kicsit belassítottam hogy Castiel mellé érjek.

-Elrángattak?-mosolyogtam.

-El.-biccentett

-És mit kerestél Japánban?-érdeklődtem.

-Hat izé...-kezdte zavartan

-Nincs hát izé...-léptem a fiú elé.-Konkrét választ várok.-emeltem fel a mutató ujjamat.

-A nagypapámhoz mentem...-biztos voltam benne hogy hazudik...nem kérdeztem tovább,inkább folytattuk utunkat.

-És te mit kerestél ott?-érdeklődött.

-Aki kíváncsi hamar megöregszik.-mondtam.

-Komolyan,nálad mindig falnak ütközöm.-sziszegte. Halványan elmosolyodtam.-De ezért szeretlek.

Itt megállt bennem az ütő.. A fejem vérvörösben úszott.. átkarolta a vállamat. Nem tudtam mit reagálni,inkább hagytam had induljunk.

-Engedted ez már haladás.-húzta sunyira a száját.

-F-fogd be.-böktem ki vörös fejjel...

-Ne légy ilyen rideg Summer.-súgta a fülembe. A lehelete meleg volt. A hangjától végig futott a hátamon a hideg.

-Rosa,várj meg!-kiáltottam majd elfutottam Castiel közeléből. Lihegve sétáltam a lány mellett. Jó be kell vallanom,amióta Castiel megcsókolt a bulin,azóta sokkal furábban érzem magam a közelében.

Az első pár óra lassan telt el. Ebédidőben Rosa-val ettem a teremben.

-Na és..-kezdte komolyan a falatok közt.-Mi újság Castiellel?-érdeklődött. Szemei kíváncsiságot sugaltak.

-Mi lenne?-vörösödtem el.

-Csajszi...-kezdte.-csók,vörösödés...-forgatta viccelődve a szemét.-Azt ne mond nem jelent semmit.

-hát izé...-kezdtem kínosan nevetni.-Jó....-gondolkodtam el..-ha a közelemben van furán érzem magam..-kezdtem.

-Summer Szerelmes!-pattant fel Rosa.

-Na soha többé nem beszélek veled ilyenről–ráztam a fejem...-és ne jelentsed ki amikor nem igaz!-majd én is felpattantam. Rosa elégedetten vigyorgott.

-Mi nem igaz?-hallottam meg egy hangot,amitől a hideg is kiráz. Hirtelen mozdulattal megfordultam,majd Castiellel találtam szembe magam.Az illata megcsapta az orromat. Ijedtemben Rosa mögé ugrottam.

-Na mi az fél a cica?-kérdezte Castiel. Nem létező füleimet felhegyeztem majd szúrós pillantásokat küldtem a fiú felé.

-A cica nem szereti ha mögé osonnak.-mondtam gúnyosan. A csengő megszólalt,majd a helyünkre ültünk. Az óra unalmas volt... Nem tanultunk semmit,csak a tanárnő beszélt arról milyen rosszak vagyunk és hogy az ő drága gyermekei milyen remekek.. Néha szar érzés ilyet hallani a tanártól. Jó igen a gyerekei,de akkor is.

Szünetben a szekrényeknél voltam,mikor Amber jött oda hozzám,majd a falhoz szorított.

-Mi az Amber?-kérdeztem a szemem forgatva.

-Castiellel mi van?-érdeklődött.

-Mi lenne?

-Hát ti!-kiabálta a fejemhez.

-Mi,semmi érted?-világosítottam fel a helyzetet.

-Akkor az enyém lehet!-ugrált örömében.-Akkor most..-nézte a noteszát.-Szakítanom kell Adriánnal.-jegyezte fel.

-Te hetente váltogatod a pasijaidat?-néztem a kis füzetet. Össze csapta a szemem előtt.

-Nincs közöd hozzá.-húzta gúnyosan a száját.

A folyosó végén sétálgatott az említett. Amber felvillanyozódott,majd elkezdett hevesen integetni.

-Ó,Castiel.- szedte a topánkáit. Ezt muszáj lesz végig nézni! Amber úgy szokott járni a fiúkkal hogy vagy lefizeti őket,vagy félelemből mennek bele... Sajnálom ezeket az ártatlanokat. A fiú,állt és hallgatta a szöszit. Én a falnak dőlve lestem a jelenetet.

-Mit nézel?-érdeklődött Rosa.

-Amber rámászik Castiel-re.-kuncogom.

-Hát ezt meg kell nézni.-tapsol halkan Rosa. Egyetértően biccentettem. Amber lelkesen flörtölt Castiel-lel,a fiú pedig unottan nézte a lányt,és reménykedett benne hogy valaki megmenti.

-Á,rossz nézni ahogy szenved-forgattam a szemem.

-Nyugi...-néz az órájára Rosa.-...A csengő egy perc és megszólal.

-Remek,akkor induljunk.-mosolygok. Mivel más út nem igazán volt,így kötelező volt a két ember mellet elmennünk. Amber gúnyos pillantásokat küldött felém,majd Castiel megragadta a kezemet,majd maga mellé húzott. Éreztem hogy a fejemet elönti a vér és vörösödöm.

-Bocsi,Szöszi.-mondta Ambernek.

-De azt mondtad nincs semmi köztetek!-kiabált rám.

Nem tudtam válaszolni az ijedtségtől,és a szívem dobogásától. A csengő megszólalt,Rosa karon ragadt,majd elsiettünk.

-Köszi.-lihegtem futás közben.

-Ugyan.-lihegett ő is.

Az órára épp beértünk... A következő órán a tanárnő szóró lapokat osztotta ki. Valamilyen Japán fesztivál amin a szerelmeseknek Yukát vagy mit kell viselni... Egyre jobb. Rosa kutya szemekkel rám nézett,én pedig egy sóhajt követően bólintottam.

-Te elmész?-kérdezte Castiel.

-El.-bólintottam.

-És felveszel ilyen izét?

-Nincs,és nincs értelme felvennem.-mondtam komolyan.

-Értem.-gondolkodott el.

A fesztivál hétvégén lesz,ma pedig hétfő van. Addig még négy nap unalmas tanítást kell túlélni. Szeretem a fesztiválokat,pedig nagyon nem akartam volna elmenni,mivel igazából ez a szerelmeseknek van...De akkor is jó lesz... remélem...

Otthon Erik is rászállt erre a fesztiválra. Megpróbáltunk normálisan beszélni,bár még mindig nem tettem túl magam azon a valláson. Nagyinak is elmeséltem ezt a fesztivált és azonnal venni akart nekem egy Yukát vagy mit. Megmondtam neki hogy ne,mivel nincs kivel menjek,inkább vegyen nekem valami kék-et. Délután még négy körül beugrott hozzám Rosa hogy megnézzem a Kimonóját. Jó hogy azért utána nézett,mert eddig egy fáról beszéltem...Rózsaszín volt ami nem igazán illik Rosa természetéhez,jól állt rajta. Segítettem megkötni a mellkasánál a masnit. Mikor elment hullafáradtan dőltem a pihe-puha ágyamba,majd elnyomott az álom.