11.feljegyzés:Testvéri szeretet,vagy több?

-Ugye ezt nem mondtad komolyan te ütődött?-kiáltottam ki a becsukott ajtómon.
-Te mondtad nem vagyok a testvéred!-kiabált vissza.
-Az biztos,de egész eddigi életemben veled laktam egy fedél alatt,és amint megtudom az igazságot és dühös vagyok rád szerelmet vallasz?-akadtam ki.-Normális vagy?-kérdeztem.
-Tehetek róla?-fújta ki a levegőt,majd kiakarta nyitni az ajtót.
-Be ne gyere!-tartottam ellent.
-Summer...-kezdte.
-Hagyj inkább...-mondtam,majd kulcsra becsuktam az ajtóm. Az ablakot találtam a lehető legjobb menekülési pontnak,így kiugrottam rajta. Hála nem olyan magas a ház,így könnyen földet értem.
Az utcán mindenki engem nézett hogy milyen menekülési útvonalat választottam. Elfutottam a háztól a játszó térre. Üres volt,mint Castiel feje matekon...
*Vissza emlékezés*
-Summer szeretlek téged...nem mint testvérként...
*Vissza emlékezés vége*
Ez a mondat hagyta el Erik száját... Hogy bírja ilyen nyugodtan kimondani,miközben eddigi életünk részét eggyütt töltöttük? A gondolataim ezer fele jártak míg el nem vesztettem a fonalat. A gondolkodásomból egy ismerős hang ébresztett ki.
-Hé Summer.-mondta az illető,fejemet a hang irányába fordítottam.-Te sírtál?-nézett rám furán.
-Nem.-töröltem le a szememet. Pár csepp úgy tűnik elhagyta a szememet.
-Mi történt?-kérdezte az üres fejű.
-Neked ahhoz semmi közöd Castiel.-fordítottam el a fejemet.
-Summer......-kezdte.
-Nincs fény,árnyék nélkül..-néztem az égre.
-Hogy érted?
-Úgy hogy a cselekményednek következménye van!-kiáltottam rá,majd sarkon fordulva ott hagytam. A házunk előtt elkezdtem tétovázni hol is menjek be... Mivel becsuktam az ajtóm,így nem mehetek be a bejárati ajtón... Akkor fát mászok.. Felkapaszkodtam a fára,majd egy lendülettel átértem a szobámba. Az ajtót úgy hagytam,majd az ágyamra lefeküdve agyaltam.. Ha én agyalok akkor nézek ki a fejemből vagy is három órán át csak bambultam,de nem jutottam egyről a kettőre... Erik szeret... Nagyszerű,de én csak a bátyámként tekintettem rá.  Castiel megcsókolt... Ő nem érdekel....
-Bár mind a ketten eltünnétek!-sóhajtottam,majd bebújtam az ágyba és aludtam. Reggel az ébresztőmre riadtam fel,majd gyorsan lezuhanyoztam és felvettem valamit,majd elindultam a suliba. A folyosón találkoztam Szav-al.
-Szia,Summer,kéne a segítséged..-pirult el.
-Szia miben?-mosolyogtam.
-Hát...tudod Nathaniel elhívott randira...-nézte a földet.
-De jó.-mosolyogtam őszintén.
-De nincs mit felvennem...
-Akkor gyere csak...-fogtam meg a kezét majd berángattam a terembe. Oda sétáltunk Alexyhez majd elmondtam neki.
-Ó ez szuper!Gyerünk irány a pláza! Ruha kell egy randira!!-kiáltotta el magát,majd kitolt minket a teremből. Nagyon érdekel hogy ki mit gondol,ki megy randira... Alexy-vel megjártuk az egész plázát... Először is ruha kellett. Szav szőke hajú és kék szemű,így Alexy elkönyvelte hogy kék ruha kell. Mivel Szav-nak nagyon tetszett az állítása szerint Nath,így valami cuki kellet,mivel mind tudjuk hogy Nath kiscica bolond így mi lehet aranyosabb egy kiscicánál? Hát persze hogy,Szav,de ez most mellékes. A ruhátmegvettük jöhetett a cipő. Alexy ezt rám bízta hogy találjak valami magassarkút,bár mondtam hogy nem éttermes randi,de rám erőszakolta. Szavannaval titokban megvettünk egy normális cipőt ... A vásárlás elvégzése után,beültünk egy kávézóba.
-Úristen,Alexy leszakad a lábam és az egész plázát körbe jártuk!-nyafogott Szav.
-aaj,ne nyafogj már! Én még csak most lendülök bele!-kacsintott ránk.
-De már nincs üzlet!-örült Szav.
-De szemben van egy kis bolt.-mondta.
-Jól van Alexy,elég lesz!-mondtam.-Én is fáradt vagyok,megvettük a ruhát,Szav-nak pedig pár óra múlva randija van szóval menjünk haza.-ajánlottam fel.
-Benne vagyok!-értett velem egyett Szav.
-Ch...lányok.-forgatta a szemét Alexy,majd nevettünk. Útjaink szét széledtek az utcán,Szav magával rángatott hogy segítsek neki elkészülni. Míg ő lefürdött és megmosta a haját,addig én a szobáját vizsgáltam. Tele volt fénykeppel,emlékkel... Valahogy ezek nekem kimatadtak....
-Itt vagyok.-pattant a székbe.-Kiegyeneséted a hajam?-nézett rám boci szemekkel.
-Szerinted miért vagyok itt?-fogtam meg a vasalót.-De kérek óra bért.-nevettem.
-Jó,megkapod.-legyintett. Elkészültem a hajával,majd felvette a ruháját,én pedig távoztam. Otthon minden csendes volt... Túl csendes..
-Miért van rossz előérzetem?-vettem mély levegőt. A konyhában megtaláltam a nagyit.
-Szia aranyom.-mosolygott rám.
-Szia nagyi.-ültem le.
-Az a baj ugye?-kérdezte komolyan.
-Az a mi?-érdeklődtem.
-Amit Erik mondott.
-Azt hagyjuk. Majd elfelejti...
-Nem fogja...-mondta nyugodtan.
-Honnan veszed?-kaptam fel a fejem.
-Ajj,drágám te tényleg vak vagy a szerelemben... Erik már gyerek korotok óta szerelmes volt beléd... Nem azért foglalkozott veled annyit mert barát voltál számára.-mosolygott.
-Nem tudok már semmit se mondani.-dőltem az asztalra.-Először Castiel utána Erik...
-Ne tán az a kisfiatal ember is szerelmet vallott?-kuncogott a nagyi.
-Nem,ő megcsókolt...-javítottam ki a nagyimat.
-Ó.-kuncogott.
-Ne nevess!-kaptam fel a fejem.-Teljesen össze vagyok zavarodva.-fogtam meg a fejemet...
-Ne aggódj kicsikém..-fogta meg a vállam. A beszélgetés jól esett,így kicsit nyugodtabban tudtam elaludni. Reggel a suliban a szemeim azonnal Szavannat kereste.
-Summer!-hallottam meg egy hangot mögöttem. Megfordultam a tengelyem körül,majd arra lettem figyelmes Szav a nyakamban sír.
-Hé mi történt?-kérdeztem a szőke lányt.
-Nem jött el..-mondta szomorúan.-Vagy is eljött,de mással... Láttam őket,kézen fogva mentek...-mondta.
-Hogy nézett ki a lány?-érdeklődtem.
-Barna haja,kék szeme és valami pillangós tetoválása volt. Soha életemben nem láttam őt..-mondta. Nem ismerős... Pedig biztos vagyok benne jár ide egy ilyen diák,de soha nem hallottam róla...
-Jól van,ne aggódj,majd utána nézek mi is ez az egész-vigasztaltam a lányt.
-Summer neked tényleg nagy szíved van.-mosolygott. Elpirultam majd bementunk a terembe. Vagy is beakartunk menni,de két behemót az utamat állta.
-Summer...-kezdték.
-Ne,ne,ne és ne!-kiabáltam a két fiúra.-Fárasztotok és nem akarom a kifogásokat hallgatni,jó?-mondtam.-Te megcsókoltál nem érdekelsz.-mutattam a vörösre.-Veled meg nem beszélek!-mutattam Erikre,majd utat törtem a két fiú közt. Szünetekben az iskola legtöbb lány diákja oda jött hozzám,hogy milyen kapcsolatom van Castiel-lel vagy Erik-el... Mindenkinek mondtam,hogy nem érdekelnek,de folytatták a faggatózást,míg el nem futattam. A lányok üldözőbe vettek,majd valaki megragadta a derekam és berántott egy terembe. Az illető arcát nem láttam..
-Megusztad.-mondta viccelődve.
-Igen,hála neked.Kösz.-mondtam a srácnak.-De ki is vagy?-hajoltam előre. Az illető előbukkant a sötétségből,majd arcára fény költözött.-Te......-akadt el a hangom.