13.feljegyzés:Többé nem csinálsz nekem jelmezt!

-Miről lenne szó?-kérdeztem az illetőt.
-A nevem,Sonja Holiday. -jelentette ki a vörös hajú lány.
-Értem. És mibe tudok segíteni?-érdeklődtem. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a nevét. Levette a nyakában lógó nyakláncát,majd az enyémet is levette.-Mit csinálsz? Add vissza.-mondtam. A tenyerébe rakta a két nyakláncot. Az enyémben kék míg az övében vörös ékkő díszelgett.
-Ez ugyebár a tiéd,mert ha nem lenne az,akkor nem élnél.
-Kösz a kedves megfogalmazást,és igen az enyém...-elvettem a nyakláncot,majd vissza raktam a nyakamba.-Ha nem probléma elmennék.-fordítottam hátat. Komolyan hogy bír így felidegesíteni?
-Várj Húgi.-szólt utánam. A vér megfagyott bennem. Nem tudtam megmozdulni... Hú-húginak szólított?
-Húgi?-kérdeztem.
-Igen,a húgom vagy.-lágyult el a hangja. A szívem összeszorult,majd hátra néztem.
-Akkor még is igaz volt az a sok papír...-kezdtem kínosan.-Miért nem lehetett volna ezt elfelejteni?-kérdeztem kicsit hangosan. A sorsunkat nem mi,hanem a sors írja... Remek...-Ha testvérek vagyunk,miért nem hasonlítunk?-kérdeztem.-Mert a testvérek hasonlítanak egymásra.
-Nem mindig.-mondta Sonja.
Pár percig elbeszélgettem vele mire oda jött Erik.
-Hé Sonja nincs kedved eljönni valahova?-kérdezte. Egymásra néztünk.
-Nincs mivel...
-...Más programunk van.-fejeztem be a mondatot. Rideg tekintetem végig futott Eriken,majd hátat fordítottunk és elindultunk.
Az úton is beszéltünk...
-Hé húgi,ki volt ez a cuki pasi amúgy?-kérdezte Sonja.
-Hát ő..... A bátyám...volt...
-Volt?
-Hát.....-kezdtem.-Mindegy.
-Vagy is az öcsém hívott el?-futott végig a hátán a hideg. Elkezdtem kuncogni.
-Nem,ő csak nekem a testvérem,a mostoha.-mosolyogtam rá.
-Miért vagy ilyen rideg vele?
-Hát ez a hónap igazán zavaros volt számomra... -kezdtem...
-Halljam.-ültetett le egy padra.
-Rendben.-fújtam ki a levegőt,majd elmondtam az egészet.
-Vagyis... Castiel megcsókolt...utána megtudtad az igazat.... Utána pedig Erik szerelmet vallott?-próbálta röviden felfogni.
-Pontosan.-helyeseltem.
-Hogy lehetsz ennyire mázlis?-szállt rám.
-Mi az hogy mázlis???? -akadtam ki.-Eddigi életemet Erikkel töltöttem,utána meg szerelmet vall? A másik meg sebet ejtett a csuklómon,utána amnéziája volt utána meg simán megcsókol?!!-kiabáltam.
-Téged legalább megcsókoltak!
-És neked ez a legfontosabb?-nyugodtam le.
-Hát....
-Nyugodj meg,mind a kettő a tiéd lehet.-mondtam.-Egyik sem érdekel... A fiúkkal csak a baj van...
-Hát... Abban én is biztos vagyok... Főleg otthon... A sok nemes és herceg udvarlása... Le se szállnak rólad.
-Mi?
-Majd elmesélem.-legyintett.
-Summer!-hallottam meg egy hangot.
-Szia Domi.-mosolyogtam a fiúra.
-Sonja. -köszönt a mellettem ülőnek.
-Dominik.
-Hipp,álljon meg a menet. Ti ismeritek egymást?
-Persze.-mondta Sonja.
-Honnan a szutykos fenéből?-kérdeztem.
-Izé...-kezdte Domi zavartan..
-Ha valami hülye szerelmi izé,engem hagyatok ki kérlek.-könyörögtem.
-Summer... Ő itt egy...-kezdte Sonja.
-Herceg.?-kérdeztem.
-El találtad.-mondta Domi.
-Bár soha nem találtam volna meg azt a hülye dobozt...-álltam fel.-Ne gyertek utánam. -elindultam...Miért,miért,miért,miért,miért?
-Bár soha nem találtam volna meg azt a hülye dobozt...-mondtam....
Haza indultam,hogy végre észhez térjek... Lefürödtem,majd bebújtam az ágyba..

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Bementem a fürdőbe,majd lerendeztem magam... Lementem megreggelizni,de Erik úgy viselkedett mintha levegő lettem volna.
-Erik?-szóltam hozzá. Semmi.-Erik!-Semmi...-Ebbe meg mi ütött?
-Siess Erik,elkésel a suliból!-mondta a nagyi.
-Nagyi!-próbálkoztam a nagyinál is ... Semmi... A suliban sem reagált rám senki,még hiányzónak se írtak be...
Egy hangos csengő szóra lettem figyelmes..
-Jej az a kis törpét!-pattantam ki az ágyból.-Ez csak egy... Álom volt?-kérdeztem,miközben magamat nyugtattam..Nyugodtan felöltöztem,majd leindultam a lépcsőn.

-Hé Summer,kérsz reggelit? -kérdezi nagyi.

-Nem köszönöm.-mosolyogtam.

-Ej,de jó kedve van valakinek.-mosolygott szélesen nagyi.

-Hát ma van a Halloween-i buli. -indultam.-Most megyek,Szia.

A suliban mindenki lázban égett..

-Hé Húgi!.-hallottam meg Sonja-t.

-Szia Sonja.- mosolyogtam a lányra.

-Mehetünk?-karolt belém.

-Jáá.-vigyorogtam.

-MI vagy te Német?-nézett rám.

-Abban nem vagyok biztos..-gondolkoztam el.

-Hát a te szülő városod Japán,ami nem hiszem hogy Németország.-vigyorgott.

-Japán.-Csillogtak a szemeim.

-Nem tudtad?

-Neeeeeem.-csavartam a fejem.

A teremben egy csapat lány és fiú sereg volt,más-más osztályokból.

-Sonja kisasszony eljönne velem a bálba?-kérdezte az egyik fiú.

-Kisasszony?-néztem furán a nővéremre.

-Jah,hát tudod,ők tudják hogy ki vagyok.-vakarta a tarkóját.

-Jaj,de jó.-forgattam a szememet.

-Nos,kisasszony?

-Ó,sajnálom de már elhívtak.-mosolygott.

-Ki?-akadtam rá a témára.

-Nos.......-kezdte zavartan.-Neki is ilyen a haja mint nekem.-mutatott vörösen csillogó hajára.

-Várj, száz vörös hajú gyerek jár ide.-tettem szét a karom,majd az agyam kapcsolt..-Ó....-kaptam észbe.-Gratulálok,vagy mi a fene.-nevettem kínosan.

-Köszi.-mosolygott. Most komoly Castiel őt hívta el..? Leültem a helyemre ajd vártam hogy vége legyen már a sulinak.

-Úgy nézel ki mint aki szellemet látott.-ült le mellém Castiel.

-Csak téged láttalak meg.

-Haha,vicces vagy.-mosolygott.

-Ilyen a természetem.-tettem szét a karjaim.

Az órák hamar elmentek... Otthon Rosa-t vártam a jelmezzel. Amikor oda adta és felvettem,a tükörbe néztem.

-Rosa,ezzel valakit még fejbe vágok.-mondtam.

-De olyan csini vagy benne!-mondta.

-Hát...-kezdtem...

-Gyere induljunk! A fiúk már ott vannak.

-De Rosa,ezzel tényleg valakit fejbe vágok! Ez így nem jó!-mondtam majd leakartam venni.

-Ha leveszed...-kezdte.-Nem bocsátom meg.

-MI a frászért ilyen rossz a kisugárzásod?-néztem riadtan a lányra.

-Ugyan,ugyan.

-És te minek is vagy beöltözve?-érdeklődtem.

-Ördög.-mondta.

-És neked miért ilyen pici a szarvad?-mutattam rá.

-Mert.-mondta nevetve.

-Na jól van köszi Rosa...-mondtam. A sulihoz oda érve,mindenki minket bámult.

A torna terem elé érve a fiúk ott álltak. Dominik,Castiel,Lysander és Erik. 

-Ne-ne bámuljatok így!-jöttem zavarba.

-Jó a jelmezed Summer. -mosolygott Domi.

-Kösz..-néztem Rosara.

-Sonja.-jött oda egy vörös hajú fiú.

-Gyerekek,akkor én most megyek.-mosolygott. Az állam leesett. Nem tudtam reagálni... Akkor nem is Castiel hívta el?

-Ej,te tényleg egyfolytában szellemet látsz.-hajolt hozzám Castiel. A kezemmel eltoltam az arcom közeléből a fejét.

-Mindig ilyen közel hajolsz mindenkihez?-néztem kicsit unottan.

-Hát..-húzta perverzre a száját.

-Na jó most már elég lesz.-szólalt meg Erik.

-Te ne szólalj meg..-vetettem oda Erik-nek.

-Indulhatunk?-kérdezte Domi. Bementem a terembe,majd megpróbáltam elvegyülni a tömegben. Bár nem volt túl jó ötlet oda menni,mivel a szárnyak kicsit feltűnőek voltak....

-Mi volt ez az előző?-kérdezte Domi.

-Csak már elegem van mind a kettőből.-mosolyogtam.

Pár percig beszélgettem Domi-val,majd kimentem az udvarra. Egy diák se volt kint. Ott álltam kint egyedül,és néztem a csillagokat. Miért nem tud minden ilyen békés lenni? A következő pillanatban megjelent Castiel.

-Az Angyal felakar szállni a magasba?-kérdezte.

-És a Kalóz elvesztette a szemét.-nevettem.

-Hát,ez a Kalóz fél szemmel is lát egy földre szállt angyalt.-mosolygott.

-Minden lánynak ezt mondod?-néztem az égre.

-Neked még bókolni se lehet?-nézett rám.

-Hát,aki nem tapasztal szerelmet és nem érdeklik a fiúk,annak nem.-mosolyogtam.

-Mi van, a lányokat szereted?-kérdezte viccelődve.

-Barom.-ráztam meg a fejem.-Nem tehetek róla,hogy nem vonzanak a kalózok.-toltam ki a nyelvem.

-Leharapom.

-Fogadunk?-néztem a fiúra.

-Aha.-nevetett.

-Hát a számban nem tudod.-nevettem.

-Nem is mondtam hogy most fogom.-nézte az eget.

-Egyszer.-mondtam.

-Vagy is egyszer megcsókolhatlak?-nevetett

-Valakit biztos,de nem engem.-néztem rá.

-De izé vagy.-mondta.-De várni fogok rád.-nézett a szemembe.

-Kíváncsi vagyok,mikor bukkan fel egy újabb lány,s mikor mondod neki is ezt.

-Summer!.-kiáltott fel Castiel.

-Igen?-fordítottam a fejem Castiel irányba,majd.... majd megcsókolt?-MI a frászt csinálsz?-motyogtam. Éreztem ahogy ajkait mosolyra húzza. Kezeimet lefogtam,lábaim önmaguktól nem mozdultak.... MI a frász van velem? Szemeim nyitva voltak és az ő nyitott szemeit figyelmet.

-Nem erre a dátumra tippeltem.-hallottam meg Rosa csalódott hangját.

-Rosa mond mit?-toltam el magamtól Castielt.

-Jah,merre is van a Wc?-kezdte zavartan.

-Befelé...-mondtam.

Az ajtó csukódott.

-Na akkor ez mit is jelent?-kérdezte Castiel.

-Azt hogy megint az engedélyem nélkül csókoltál meg.-nevettem.

-Szörnyű lány vagy.-nevetett.

-Hát,ilyen a természetem.-mosolyogtam

Az este további részét Vörössel töltöttem. Otthon fáradtan dőltem bele az ágyba.