15.feljegyzés:Haza térés?

A repülő út egészen jó volt. Persze a gyerekek egyfolytában ránk támadtak. Még az volt a jó hogy ők éjjel alszanak...így volt pár óránk kiszusszanni addig is. A földet érés kicsit zötykölődősebb volt mint vártam. A repülőről leszállva a szám is tátva maradt.

-Mi az húgi?-érdeklődött.

-Csodaszép egy hely.-mosolyogtam.

-Várj míg meglátod a kastélyt.-nevetett

-Kastélyt?-futottam a vővérem után.

-Aha,de előtte igyunk valamit.-mosolygott.

-Benne vagyok.-biccentetem rá.

Bementünk egy kávézóba. Mind a ketten kértünk egy kávét..Nem mondom hogy a legfinomabb kávé volt.. de nem a legrosszabb. Tűrhető volt.A bőröndünket megfogva elindultunk egy taxi felé. Beszálltunk,majd a sofőr elvitt minket a kastélyhoz.

Tó,virágok,állatok... mintha Tündérországban járna az ember...

A kastélyhoz vezető úton,haladtunk,miközben rengetek fiú megbámult minket.

-Muszáj így nézniük?-érdeklődtem a nővéremtől.

-Ők,grófok,bárók,hercegek..-mondta.-Mi pedig hercegnők.

-Ja persze..-forgattam a szemem.

Beléptünk a kastélyba. Hatalmas tér volt,tele virágokkal.

-Melyik lesz az én szobám?-érdeklődtem.

-A gyerek kori.-biccentett.

-Bocsi,de már nem férek bele a baba ágyba.-nevettem..

-Át lett alakítva.-tolta ki a nyelvét.

-Jah..-értem.

Felmentünk a lépcsőn,majd végig egy folyosón. Az egyik fal tele volt képekkel. Gondolom az előző uralkodók képei voltak. Beléptem a szobámba.

-Hát ez százszor nagyobb mint az enyém.-néztem körbe. Leraktam a bőröndöm,majd egy kis felfedező útra indultam. Annyi szoba,folyosó volt hogy a végére teljesen eltévedtem,majd a kinti tónál kötöttem ki.

Egy kacsa mama és a kicsinyei úsztak benne. Voltak tavi rózsák is. Gyönyörű volt. Volt egy pad,amire leültem.

-Hát te meg mit csinálsz?-jött a nővérem.

-Eltévedtem.-rántottam vállat.

-Jaj,te lány..-kezdte nevetve.-Gyere bemutatlak valakinek.-mosolygott.

-Csak ne bárónak,hercegnek vagy grófnak.-forgattam a szemem.

-Annál jobbaknak.-mosolygott.

Vissza mentünk a kastélyba majd egy virággal teli szobába mentünk. Sonja megállított az ajtónál,majd bement.

-Szia anya.-hallottam meg. Anya?

-Szia kislányom.-mondta a hölgy.- Látom épségben haza tudtál érni.-nevetett fel.

-Anya van itt valaki akit beszeretnék mutatni.-mondta Sonja.

-Ó,tán nem egy herceg?-kuncogott a nő.

-Annál jobb.-Sonja elkezdett lépkedni az ajtó felé.. Megragadta a kezemet,majd bevonszolt.

-Kislányom ugye nem lettél Leszbikus?!-a hölgy majd nem elájult...

-Na de anyám!-morrant fel Sonja.-Neki is kijár a tiszteleted..-kezdte Sonja. Nem akarta rávezetni hogy” HÉ anya megtaláltam a Húgomat”...

-Miért kellene? Hisz csak egy poros lány..-nézett végig rajtam. A szavai a végig sértettek... Poros lány? Sarkon fordultam,majd a megmaradt büszkeségemmel és méltóságommal,egyenes gerinccel kimentem abból a teremből.

-Kösz szépen anya.-hallottam Sonja-t. Kimentem a tóhoz ahonnan Sonja elrángatott.

-Poros lány?.-ismételtem a szavait. Lehet az vagyok,de nem tehetek róla hogy gyerek koromban kidobtak..

-Gondoltam hogy itt vagy.-lihegte Sonja.

-Vigyázz,ne szólj hozzám,mert poros leszel.-mondtam unottan.

-Idióta!-szólt rám.

-Ő mondta nem én.-emeltem a kezem védekezésre.

-Gyere velem vissza.-rángatott.

-Minek? Hogy mégjobban megalázzon?-kérdeztem.-Akkor inkább vissza megyek Párizsba.

-Nem mész vissza sehova!.Itt maradsz a fenekeden..-kezdte.

Vissza rángatott abba a szobába,ahol az a nő még mindig ott volt.

-Minek hoztad vissza ezt a szerencsétlen lányt?-kérdezte.

-Chhh..-engedtem ki a hangom.

-Szóltál?-nézett rám.

-Ugyan,minek szóltam volna?-kezdtem.-Hisz,tudja hogy a poros lány,nem mer megszólalni.-forgattam a szemem...

-Jól van elég legyen.-intett csendre Sonja.-Anya,te pedig egy bocsánat kéréssel tartozol..

-Minek? Hisz nem ér semmit-se...

-Nem ér semmit?-kérdezte már Sonja feldúltan. -Nem ér semmit a lányod?-kérdezte.-Jobb lesz ha tényleg vissza megyünk mind a ketten Párizsba,Summer.-mondta Sonja.

-Lányom?-kérdezte a nő.

-Igen,képzeld anya. Ő itt Summer Holiday.-mondta.

-Nincs ilyen gyerekem...

-Ó hogy az Isten verjen meg anyám.-akadt ki Sonja.-Summer add a nyakláncod.-nyújtotta a kezét. Engedelmesen levettem a nyakamból,majd a kezébe adtam.-Tessék! Felismered?-kérdezte.-Ugyan olyan mind a kettő..Meg ismered a Sweet Amoris Gimnázium Igazgatóját ugye?-kérdezte

-Igen ismered...-mondta a nő.

-Remek... Mivel ő is oda jár,és az Igazgatónő már mindent elmesélt neki.-mondta. Sonja nem igen vette észre hogy én közben megint eltűntem mellőle.. Az ajtó mögé bújtam be.

A két ember vitázott... Vitázott hogy én most tényleg annak a nőnek a lánya vagyok,vagy nem...Én inkább kijelentettem volna hogy nem... ez nem én vagyok.. Hercegnő? Jesszus... Egy 40 körüli férfi jött oda.

-Hát ők meg min vitáznak kislányom?-kérdezte az úr.

-Rajtam.-fújtam ki a levegőt.

-Mi a neved?-kérdezte.

-Summer Holiday.-mondtam. Az úr megölelgetett,majd betolt.

-Elizabeth,drágám nézd itt van a lányunk!-mosolygott.

-MONDTAM!-kiabálta Sonja,megragadta a kezemet,majd magához ölelt.-Ő az én húgicám.-nevetett.

-Jól van Sonja elég lesz.-mosolyogtam rá.-Hol a nyakláncom?-kaptam a nyakamhoz ilyetten.

-Itt van de aggódj.-mosolygott a nővérem,majd felrakta.

-Köszi.-mosolyogtam.

-Nem fujtott meg a nyaklánc.-kezdte a nő.-Tényleg az én lányom vagy.-húzta mosolyra a száját.

-Bocsásson meg,de én nem az ön lánya vagyok.-kezdtem.-Tudja az ilyen poros lányok nem lehet az ön lánya.-kontráztam.

-Elizabeth!-hallottam meg a férfi hangját.-Komolyan ezt mondtad neki?-akadt ki.

-Hagyjad apa...-kedzte Sonja.-Nem tudta.-húzta fel a szemöldökét.

-Jól van ezt megkaptam.-legyintett.-Gyere ide had öleljelek meg!-fogta meg a karomat. Amikor vége lett az ölelgetős perceknek,Sonjával kimentünk a kertbe.

-Ez azért kicsit kényes volt.-mosolyogtam.

-Kicsit felejtős anya memóriája.-húzta mosolyra a száját.

-Kicsit?-nevettem.

-ú,oda nézz,milyen jóképű!-áradozott Sonja.

-Bocs,nálam nem jönnek be a fiúk.-nevettem.

-Még is csókolóztál Castiel-lel!.-mászott rám.

-Helyesbítek. Ő csókolt meg engem.-kacsintottam. Tovább folytattuk a beszélgetést,majd vissza mentünk a kastélyba.