5.feljegyzés:Amnesia

A doki elkezdett kínaiul beszélni. Pár szót értettem,ami az első kettő volt... Utána elvesztettem a fonalat.
-Doki!-szakítottam félbe a szónoklatát.
-Igen?
-Egyszerűen,röviden.-szögeztem le.
-Nos Castiel úr... Átmeneti amnéziában szenved*direkt ilyen szép magyarúl:3*-mondta.
-Vagy is nem emlékszik rám se,se senkire?
-Egy darabig nem.-rázta szomorúan a fejét.
-Köszönöm!-mosolyogtam hamisan,majd hátat fordítva elsiettem..
Hülye Castiel.. Oda mentem a szobához.. Remegve nyitottam ki az ajtót.
-Szia.-suttogta a lány mosolyogva.
Elmosolyodtam.-Szia,Summer vagyok.-mutatkoztam be.
-Én pedig Sonja.-mosolygott
-Te Castiel..-kezdtem.
-Nem,nem! Dehohy!-védekezett.-még az kellene hogy ennek a baromnak legyek a barátnője.-kacagott.-Az unoka testvére vagyok.-mosolygott. Hát semmi hasonlóság nincs köztük...
-Értem.-közbe ő urasága is kinyitotta a szemét.
-Na én azt hiszem megyek.-kacsintott rám. Pipacs vörös fejjel nézzem Sonja után...
-Ki vagy?-kérdezte vörös.
-S-Summer. Egy osztályba járunk.-mondtam.-Tudod ki vagy?-érdeklődtem.
Megrázta a fejét... Komoly? Ah.
-Nos te Castiel vagy.-mosolyogtam. Az arca sokkal másabb volt mint amilyen szokott.-Mit nézel?Van valami az arcomon?-kérdeztem zavartan.
-Nem,csak olyan aranyos vagy.-mosolygott szelíden.
Megállt bennem az ütő... Vér vörös fejjel meredtem Castielre. Azt mondta aranyos vagyok? azt mondta! Jó tudom,amnézia de akkor is!
-Mi az? Rosszat mondtam?-kérdezte félve.
-Nem dehogy,vagy is igen,vagy is...ah-fújtam ki a levegőt.-Hosszú lenne elmagyarázni.-mondtam idegesen. Közbe a doki is bejött .
-Látom felébredtél Castiel,és lám itt van a barátnőd is.-mosolygott
-Doki,nem vagyok a barátnője!-akadtam ki,majd megragadtam a csuklóm.-Csak egy barát vagyok!-kezdtem idegesen,majd kifújtam a levegőt.
-A csuklód...-kezdte Castiel.
-Mi van vele?-kérdeztem,majd rá néztem. Pont azt a karomat ragadtam meg amin Castiel miatt szerzett sebem volt. Gyorsan eldugtam a kezemet.
-Mikor engedik ki Doki?-tértem a tárgyra.
-Már most is haza mehet. De nem volt a ruhájában kulcs..-kezdte a Doki.-És a gondviselők se vették fel a telefont.-mondta. Elkezdett kattogni az agyam,még is hova mehetne. Lysander! Persze.
-Summer nem mehetek hozzád?-kérdezte Castiel. Rémülten oda kaptam a fejemet. Ugye csak viccel?! Mond hogy viccel!
-Hát... Van hely..-kezdtem.
-Remek!-mondta a Doki. Szúrós pillantásokat küldtem a Doki felé,aki csak halkan elkezdett kuncogni. Fura ez a Doki....
-Hát jó,legyen.-adtam meg magam,majd kimentem hogy felöltözzön tökfej.

Kiértünk a korházból,majd a házam felé megindultunk. Az úton csendbe mentünk egymás mellet... Bár ő inkább engem bámult. Újra kezdjük szeptember 1.-jét?

Otthon.
-Megjöttünk!-kiabáltam.
-ó kincsem haza értél.-mosolygott nagyi.-Ki ez a fess fiatalember?Tán nem a barátod?-kuncogott.
-Nagyi!-akadtam ki. Erik is leérkezett.
-Szia Castiel!-mosolygott.-Jó látni téged.
-Erik.-szóltam a bátyámnak.
-Hmm?
-Amnéziája van. -mondtam.
-Jaaaa.-gondolkozott el miközben Castiel köztünk kapkodta a fejét.
-Nos akkor,szia Castiel,Erik vagyok.-mosolygott.
-Idióta.-kuncogtam.
-Hé!-szólt rám a bátyám.-amúgy mit keres itt?
-Itt fog lakni... Egy ideig..
-A húgicám...-kezdte Erik
-Befejezed te tökkel ütött!-vertem a fejére. Erik felkísérte vöröskét,én pedig a kanapéra dőltem.
-Nagyi hogy fogom őket kibírni?-kérdeztem.
-Hisz a te ötleted volt...
-Nem!Castiel ötlete volt,a Doki meg egyet értett.-védekeztem.
Felmentem a lépcsőn,hogy oda megyek a fiúkhoz,bár jobban tettem volna ha nem. Benéztem,majd rémülten a falhoz simultam. Vörös fejjel néztem a földet.
-Erik,hányszor kell elmondanom csukd be azt a rohadt ajtót?-akadtam ki.
-Miért nem.volt jó látvány?-viccelődött Erik.
-Barom... Mit kértek enni?-tértem el a tárgytól. Két lábat láttam meg. Nem mertem felnézni,inkább megpróbáltam kitapogatni ki is az..  Amikor hozzá értem a hideg végig futott a hátamon.
-Castiel az istenért!Vegyél már fel egy pólót!-húztam el a kezem amilyen gyorsan csak tudtam.
Először:Meglátom Castielt póló nélkül.
Másodszor:hozzá érek a kocka hasához... Istenem! Jó nem tagadom jó érzés volt... De nem tagadom hogy a fejem se lett vörös!!
Elmondták mit is akarnak enni,és amilyen gyorsan csak tudtam lefutottam a lépcsőn. A falnak neki dőlve kapkodtam az elpazarolt levegőm után. A fiúk lejöttek én pedi fel.
-Mi van Summer?-kérdezte Erik
-Az előző kínos perc,semmi több!-vágtam rá. Felmentem a gépemre valmit nézni amivel eltudom vonni a figyelmem. Say"i love you." az jó lesz. Ott nem veszik le a pólójukat... A hideg kiráz ha csak ra gondolok.. Mikor már álmosodni kezdtem bebújtam a takaró alá és aludtam.

Reggel egy srác hangja ébresztett fel. Kinyitottam fáradt szemeimet,majd gyorsan bedugtam a fejemet a takaró alá.
-Neked nincs valami pólód?!!-akadtam ki.
Castiel elkezdett kuncogni,majd kiment. Egy szememmel kilestem,majd oda szaladtam az ajtóhoz és kulcsra bezártam mielőtt öltözködés közbe is bejönne pár nem kívánt látogató. A hétvége lassan és vörös fejjel telt el. Akárhova mentem a házban,minden hol magam mögé rácsuktam az ajtót. Jól is tettem!