6.feljegyzés:Amber,mint barátnő?

Hétfő,végre! Most gondolom mindenki strébernek néz ,de ha a bátyámmal és Castiellel kellene töltened a hétvégedet,még az is meg gondolod hogy a kulcsokból csináltatsz magadnak másolatot! Nos igen,a reggelem. .Felölzöztem,megreggeliztem,majd faképnél hagytam a fiúkat. Olyan szél sebesen menekültem el otthonról,mintha takétából lőttek volna ki. Castiel a nap 24 órájában egy óránként ismételgettek hogx aranyos vagyok... A frász kiráz már a fiúktól!Már tudom miért nem.kell nekem barát,ha ugyan ezt csinálja mint Castiel. Erik is sokkal furábban viselkedett velem mostanság. Gondolataim bejárták az egész kihalt iskolát. Szűk,hosszú sötét folyosóin vízhangzott hangom... De legtöbször a "Miért?". Kiakartam szabadulni ebből az álomból. A teremben nem volt senki. Bár nem.is csodálom. Lementem a könyvtárba hogy körbe nézzek. A könyvek porosak voltak,kitépkedett oldalak.. Nos igen,ez a szörnyű,démon szaggal fedet hely,a könyvtár... A legutolsó sorban keresgéltem mikor lépteket hallottam. Megfordultam,de valaki hátulról befogta a szám... Ha Erik te vagy nem kegyelmezek neked...
Próbáltam kiszabadulni a kezei közül,de csak azt értem el hogy még szorosabban tartson.
-Nyugi Szöszi.-mondta. Mit Szöszizget engem? Ki a franc vagy....-Had mutatkozzam be,Robert vagyok*Igen nem csj, nem oszt nem szoroz*-mondta. Robert... Apám neve is ez volt.... Rá léptem a lábára,mikor elengedett betarzottam a 20 méteres távolságot. Nem láttam az arcát,mert árnyekban volt.
-Á,előröl még cukibb vagy!-áradozott. Elkezdett közeledni én pedig szép lassan tabolodtam,majd egy perc után elfutottam. Futottam amedig a lábam bírta és egy mellkasnak nem ütköztem. A földre huppantam,majd levegő után kapkodtam.
-Téged meg mi lelt?-kérdezte Lysander.
-Többé nem megyek be a könyvtárba az biztos!-kezdtem.
-Miért?-kérdezte Lysander.
-Elkaptad?-hallottam meg Robertet.
-Hát,miatta!-mentem Lysander háta mögé. Szó szerint beleolvadtam Lys hátába a félelemtől. Kezeivel oldalról is védett.
-Mit akar egy fiatal ember egy ifju hölgytöl?
-Hát csak jatszadozni.-húzta perverz mosolyra a száját.
-Nem hinném hogy jó ötlet lenne öcsi!-hallottam meg Erik hangját.
-Á Erik,de rég láttalak.-kacagott.
-Ti,ti ismeritek egymást?-kérdeztem a bátyám.
-Még Hollandiából,bár ott is az összes lányt elüldözte.
-Na,az egy kicsit csípős megfogalmazás. Csak adjátok oda a lányt és itt se vagyok.-kuncogott.
-Úgy beszélsz a húgomról mint egy tárgyról..-kezdte Erik.
-Ó a húgod?-kérdezte.-Akkor már értem.miért ilyen bájos.
-Megfojthatom?-kérdezte idegesen Erik.
-Majd az igazgató nő elintézi...-mondta Lys.-Nem hinném hogy ezt megússza főleg hogy te vagy a kedvence Sum.-mosolygott rám Lys.
-Á, szóval az igazgató nő pincsijéről van szó..egyre jobb.-kacagott.
-Akkor is szórakoznál a húgommal ha van barátja?-kérdezte Erik. Elkerekedett szemekkel néztem drága bátyámra.
-Attól függki az.-kacagott.
-Akkor gondolom hallottál Castielről
-mosolygott sunyin a tesóm.
-Na inkább megyek,sziaszzok!-húzta el a csíkot.
Megkönnyebbülten lecsúsztam a földre.
-Komoly ennyire rossz híre van Castielnek?-nevettem kínomban.
-Hát látod.-kacagták a fiúk.
-Köszönöm!-álltam fel és öleltem.meg őket.
-Nincs mit!
Bementünk a terembe ahol Amber flörtölt Castiellel.
A nevetőgörcs szélén álltunk,mire Erik megszólalt.
-Hé pláza macska mit csinálsz?-kérdezte vigyorogva.
-Hát a pasimmal vagyok.-flegmázott.
-Amber,ne hasz áld ki az Amnéziáját!-röhögöt Lys. Castiel értetlenül figyelt minket.
-Amber,remélem tudod hogy ez csak átmeneti állapot,vagy is bármikor vissza térhet a memóriája és nem.hiszem hogy örülni fog ha megcdókolod.-fejeztem ki magam,nevetésemet vissza tartva.
-Mi közöd hozzá?-kérdezte.-Téged úgy se érdekel.
-Ez így van,de akkor meg az lesz a bajod hogy lekoppint és én leszek a hibás mert szóltam!-mondtam. Dobott egyet a haján Amber majd kisétált.
-Amber!
-Ah. Mondjad.
-Vigyázz....-mutattam előre.
-Az csak egy diák..-flegmázot... Lys épp szólni akart de befogtam a száját .
-Én szóltam,de csak sikíts és én megyek,mert bennem van ennyi kedvesség.-kacsintottam Amberre. Robert felfigyelt a mi kis dívánkra. Amber a fejét a folyosó és a terem közt kapkodta. Hol a fiúra,hol rám nézett.
-Mit akar?-kérdezte Amber.
-Szórakozni.-mondta Erik.-tényleg vigyázz Amber.

Topánka felment a lépcsőn,Robert meg utána akart menni....

-Ha követed,meghalsz.-szóltam Robertnek.
-Na,mi van már őt sem szabad?!-akadt ki. Egy szúrós pillantást küldtem perverz gyermekre,majd elment.
-Idegesítő...-mondtam.
-Deszka.
-Ca-Ca..-akadt el a hangom...
-Deszka.-mondta unottan.
-Idióta!-szóltam rá élesen. Castiel felállt ,majd elkezdett közeledni.
-Ugye nem fogsz megint elájulni?-nevettem fel.
A fiúk meghitt nevetéssel követték a jelenetet.
-Kussoljatok!-szólt a fiúkra Castiel.
És ekkor szakadt el egy szál.... Pontosan most... Castiel elkezdett közeledni,majd megcsókolt... A szemeim kimerevedtek,a fejem vörös volt. Castiel önelégült arccal nézte az arckifejezésemet.
-Nem is volt rossz mi?-mosolygott.
Kezemet a levegőbe emeltem és......

-Idióta,barom! Mi a frászt nem.lehet azon megérteni hogy nem érdekelsz? Ott van Amber vagy a többi cafka! Épp eléggé elegem lett a hétvégén belőled és belőled is!-mutattam a két fiúra. Feldultan kimentem az udvarfa,majd leültem a padra.

-Idióta rakás az egész. Barom fiúk! Miért hiszik nekik mindent szabad!?-morgolodtam.
-Na mi van hisztis?-kérdezte Robert.
-Na most rád nincs elég energiám.-szóltam oda ridegen. Mielőtt bármit tehetett vagy mondthatott volna a kezem itt is lendült.
-Idióta..-mondtam,majd nyugodt tempóba kisétáltam az udvarról,az utcára.

Órákra bementem de nem foglalkoztam senkivel sem. Most éreztem azt hogy minden a régi. Újra levegő vagyok. Hiába szólongattak a fiúk,nagyon nem figyeltem oda,inkább zenét hallgattam.
Persze egy dolgot nem tud senki,ami eleget ad ahhoz hogy még mozgok. Minden erőmmel azon vagyok,hogy megtudjam az igazi szüleim honlétét. Igaz a minuszról indultam,és még most is ott vagyok... Sok éjszakát tőltöttem a gép előtt hogy valamire rájöjjek,de semmi. A suliból mentem kifele.
-Summer!-kiabálrt utánam Castiel
-Bunkókkal nem beszélek!
-Summer az istenét már,állj meg!
-Nem.
-És mért nem?
-Mert nincs kedvem a hülyeségeddel foglalkozni,ott van ahhoz Amber!-fordultam meg. Nem.is zavart eddig a minutumig hogy mindenki hallja a suliba.
-De istenem az csak egy...
-Az csak egy mi? Játék? Vicc? Vagy esetleg új mondani valód is van?-nem is tagadhatom hogy kiakadtam.-Remélem az Amnéziád örökre megmarad!
-De már nincs!
-Akkor legyen... Rohadtul nem érdekel.-intettem,majd haza siettem. Otthon felsiettem a szobámba majd felkészültem a következő napra.