7.Feljegyzés:A titok a felszínre jönnek.

Reggel megpróbáltam kikerülni a bátyámat. A suliban alig volt valaki de végre volt.
-Mit keresel itt?-kérdeztem a teremben álló Robert-et.
-Figyelj,sajnálom amiket mondtam...-kezdte bűnbánóan.-lehetnénk barátok?-kérdezte. Elgondolkoztam majd rá bólintottam.
Beszélgettünk,mire az osztály megérkezett.. Az óra elkezdődött,Robert pedig távozott. Tesivel kezdtünk,így elszaladtunk az öltözőbe.
Persze egy hideg őszi napnál nincs is jobb mint az iskola kör. Most jó humorral indultam a távnak,sőt tovább is bírtam. Pár kör után.elkezdtem kicsit belassúlni.
-Még mindig haragszol?-hallottam meg Castiel hangját. Mély lélegzet vételt vettem,majd ahogy a lábaim bírták tovább futottam.
-Ezt igennek veszem!-kiabált utánam. Nem vagyok hajlandó vele beszélni... A fiúk olyan hülyék....
Az óra végeztével,átöltöztem és vissza mentem a terembe. Az órák lassan teltek és sok tanulni való volt. Elmentem a könyvtárba ahova Robert jött segíteni cipelni a sok könyvet. Az utolsó sorban kerestem a maradék könyveket,mikor a lábam megbotlott,és a könyves polcra zuhantam. A fejemre egy doboz esett ami a legtetejéről jött.
-Áu..-simogattam a fejemet.
-Jól vagy?-kérdezte Robert.
-Persze.-mosolyogtam.-De ez meg mi?-vizsgáltam meg a fejemre esett dobozt. Felnyitottam,majd pár dosszié hevert benne.-A királyi pár?-olvastam el az első dolgot ami a kezem ügyébe került.
-Figyu,nekem mennem kell.
-Semmi baj,a könyveket hagyd itt,majd vissza teszem őket!-mosolyogtam. Elköszöntünk egymástól,majd elkezdtem olvasni a dossziét...

"Richard Holiday és Elizabeth Sweet 1998 szeptember 1.-jén házasodtak össze. Második gyermeküket Summer Holiday-nak nevezték el. A király ponpásan irányította birodalmát,míg a királyné a falubeliekkel barátkozott s volt olyan alkalom is,mikor paraszt ruhát vette föl. Nem szégyelte hogy gyermek korában ugyan olyan paraszt gyermek volt mint bárki más. A fiatalok egy tónál találkoztak s Richard nem vallotta be szíve választotjának hogy herceg. Persze szerelem volt első látásra. Az esküvő után 2 évre megszületett meg a kis királylány. A háború miatt gyermeküket elrejtették egy átlagos családnál ne hogy baja essen. A család kik örökbe fogadták a kis királylányt egy nevelő intézetbe rakták,míg egy ifjú házaspár bele nem szerettek a kislányba. A lány szerető szülők és egy kedves bátty nellet nőtt fel. "
Ennyi? Hol van a többi?! Tudni akarom... Az egész életem egy hazugság volt... És király és királyné? Hercegnő és egy nővér? Mi folyik itt??? Össze kuporodtam a földön,majd gondolkozni kezdtem. Átnéztem újra a dobozt míg egy kis rekeszt nem találtam,benne egy nyakláncal,és egy üzenettel.
"E nyakéket csak a hercegnő hordhatja,ha illetéktelen kézbe kerül,a nyaklánc ereje megfojta a viselőjét."
Ez aztán kedves. Remegő kezekkel felraktam a nyakláncot,majd behunyt szemekkel vártam.
-Te meg mi a frászt csinálsz ennyi könyvel?-kérdezte Castiel. A nyaklánchoz kaptam. Nem fujtott meg...
-Mit érdekel téged ez?-néztem a vörösre.
-Nézd nem haragudhatsz rám.-ült le velem szembe.
-Miért is nem?-gondolkoztam el idegesen.-Ja,mert megcsókoltál? Dehogy nem!-fordítottam el a fejem.- Azt csókold meg aki nem felpofoz...
-Én azt csókoltam meg aki tetszik.-mosolygott.
-Jó,de ez vissza fele nem igaz..-akadtam ki.
-Tudom pedig hogy de.
-Honnan veszed ezt a baromságot?-vörösödtem el.
-Innen.-mutatott a paradicsom fejemre
-Ha valaki vörös létezik a láz miatt vagy mert ideges!-kontráztam a vörössel.
-Ah... Reménytelen vagy!-állt fel.
-Hülye..-a falhoz szorította a csuklomnál fogva.
-A nyaklánc honnan van?-kérdezte miközben megakadt az arany nyakláncon a szeme.
-Kaptam.-mondtam.
-Szóval a kis Summer-nek van valakje?-viccelődött fafej.
-És ha van?-akadtam ki. El engedte a csuklóm,majd megragadtam a kis dobozt majd felmentem vele az igazgatóiba.
-Elnézést asszonyom.-nyitottam be.
-Igen Summer?
-Erről a dobozról tud valamit?-raktam le elé.-És a nyakláncról.
-Á,igen,Elizabeth hagyta még itt.
-Ki-kicsoda?-kérdeztem. Az igazgató nő rám mosolygott
-Az anyukád.-teljesen megállt bennem minden. Mindenki tudta csak én nem? A 15 évem mind hazugság volt?
Az igazgató nő leültetett,majd adott egy csésze Jázmin teát. Elmesélt mindent amit tudnom kellet.
-Vagy is ön ismerte a szüleimet?
-Jaj,drágám még most is ismerem őket. Nem haltak meg.-mosolygott.
-Ez,nekem,már sok.-álltam fel.
-Elhiszem angyalom. Menj csak haza ezt pedig hagyd itt,majd vissza vitetem.-mutatott az ajtó felé.
Haza  akarok menni... Összegezzük... Az egész életem hazugság volt és az igazi szüleim király és kiralyné és van egy nővérem... Jó,rendben senki nem találja furcsának... Ez már örület.... !!!! Ezt nem mondom el senkinek...  Otthon nem volt senki..... Felmentem a szobámba,majd fáradtan rádőltem az ágyra....