8.feljegyzés:Megoldás a problémára

Éjjel nem aludtam... De tényleg... Reggel úgy néztem ki mint egy zombi. Ha szakadt ruhába megyek és bicegek tuti azt hiszik hogy zombi vagyok. Lerendeztem magam,a hajamat kivasaltam,majd egy korrektor segítségével próbáltam eltüntetni a fáradság jelét. A suliba nem figyeltem senkire és semmire. Újra és újra átgondoltam az életemet,majd megoldást akartam keresni. Az egyik szünetben viszont Castiel hozzám szólt.
-Summer figyelsz?-kérdezte
-Igen.-válaszoltam reflexből.
-Megcsókolhatlak?-kérdezte.
-Igen.-mondtam újra.
-Te egyáltalán nem figyelsz.-rázta a fejét. Letöröltem fáradt szemeimet majd rá néztem.
-Mit akarsz?-kérdeztem
-Hogy vagy?-kérdezte komolyan.
-Az igazat megvallva rohadt szarul.-vallottam be, majd a nyakláncomat megfogtam.... Tovább nem is beszéltünk mert jöttek Castiel haverjai és "Elvisszük Castielt" mozdulattal kitessékelték az osztályból.

*Suli után!*
Otthon rajzolgattam... Próbáltam lerajzolni az érzéseimet,de a végén mindig egy telihold lett vak sötétben és egy szomorú farkas egyedül üvölt... A nyaklánc kicsit furán viselkedett. Levetített pár képet,emléket a szüleimről... És a nővéremről akinek a feje sötétben volt.... A gépen zenéket hallgattam... Este fele lementem az udvarra... Lefeküdtem a földre. Bár eltudnám felejteni ezt az egészet. A nyaklánchoz való papírt újra és újra elolvastam hátha van benne valami logika... Egyrészt örülök másrészt egy világ tört össze bennem...
Wá mit depizek itt? Elégebből! Valami megoldás kell... Gyerünk Summer.....

Sajnos nagyon rövid lett ez a rész.... De ÍGÉREM a következő már hosszú lesz!

~Sum